B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Kántor Lajos: A Dunánál történetéhez
— innen azonban már az ellentéteké a vezérszólam, s az archeológiái rétegek az újabb, a nemzeti történelemnek engedik át a költői terepet. Ennek a történelemnek része, Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa mellett, a Duna-táj népeinek harca s a közös dolgok rendezése — s ez az egységet, korszerű harmóniát kereső szemlélet visszhangzik évtizedek múltán is az utódok tisztelgésében, nem utolsósorban román költőkében, akik verssel adóztak József Attila emlékének. A József Attilát ugyancsak fordító Veronica Porumbacu vallotta, teljes azonosulással: Virág voltál a népek közt, sivár gyülölködők közt nyíltál enyhe szépen. Magyar költő, poéta s proletár, magáénak vall népem s nemzedékem! (József Attilához)1 A Dunánál az utóbbi időben ritkábban szerepel hivatalos és félhivatalos műsorokban, vezércikkekben, szónoklatokban. Eljárt volna fölötte az idő? Újat már nem mondhatunk vele? Újat már nem mondhatunk róla? Bizonyos megszorításokkal mindhárom fenntartással szemben kitarthatunk amellett, hogy József Attila nem egy szubjektív vagy kollektív illúziót, hanem reális, történelmi szükségletet ragadott meg 1936-ban — s nem véletlenül éppen akkor. E nem véletlen megvilágításához próbálunk hozzájárulni néhány adalékkal s a rájuk épített gondolattal. József Attilának ezt a versét mint az ellentmondások feloldásának példáját szokás idézni, mint a békévé oldott harc jelképét. Ha azonban az életmű egésze felől közelítünk hozzá, nem hallgathatjuk el a pályakezdés, a zsengék ellenkező előjelű indíttatását, a költőileg többnyire naiv, de életrajzilag és történetileg érthető magyarság-verseket. Bizonyára indokolt A Dunánál sorait Brichta Cézár vagy nevesebb kortársak (Illyés Gyula, Arghezi) felől is megközelíteni, de legalább ennyire szükséges az apa-komplexussal küzdő József Attila egy életet végigkísérő kételyeit, a sokszor és sok helyről kirekesztett társkeresését tudomásul venni. József Attila társkeresésének különböző szakaszait sorra elemezni kell. Történelmietlen, tudománytalan, lélektanilag is hamis minden olyan irodalomtörténeti beállítás, amely a szintézisversek előzményeit leegyszerűsíti, s 1 Szemlér Ferenc fordítása. In: József Attila és a román költészet. (Kétnyelvű kisantológia) Bukarest, 1972. 114. 149