B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Kántor Lajos: A Dunánál történetéhez
az esetleg nem kívánatosat igyekszik kiiktatni a pályaképből. Vagy éppen a szintézisnek is csak egyik oldaláról vesz tudomást — A Dunánál internacionalizmusát, Duna-völgyi koncepcióját például elszakitja a Hazám szonettjeitől, nem tulajdonítva jelentőséget az ellentétező kötőszónak („S mégis, magyarnak számkivetve, / lelkem sikoltva megriad —”).2 Nyitott kapukat döngetünk, mondhatná az újabb József Attilairodalom ismerője; ám ma is akad jónevű költő-publicista, aki „a közös vállalkozásként felfogott nemzet-utópia” ellen hadakozva József Attilát használja pajzsul — vagy inkább kivont kardként —, s nyugodtan írja le róla: „Szíve mélyéből elutasította az irodalom népies irányzatát.”3 Nos, éppen A Dunánál előtörténete és utóélete kapcsán érdemes kitérni egy olyan mozzanatra, amelyet tudomásom szerint mindmáig a József Attilakutatók nem méltattak kellő figyelemre. József Attila és Tamási Áron találkozására gondolok. A két nagy írói hagyaték gondos áttanulmányozása valószínűleg újabb részleteket is ígér, de a már kötetekben olvasható dokumentumok összekapcsolása sem érdektelen. 1931 táján József Attila kritikát készült írni Tamási Hajnali madár (1930) című novelláskötetéről. A töredékben maradt bírálat súlyosan elmarasztalja a szerzőt nyelvi regionalizmusban, az osztályharc elhanyagolásának bűnében, odáig menve el, hogy kijelentse: „Úgy vélem, ez a könyv igen alkalmas arra, hogy a kispolgári ifjúságot a tőkés kizsákmányolás fasiszta zászlaja alá odafelejtse.”4 Az ekkoriban kegyetlenül vagdalkozó, Babits mellett Móricz Zsigmondot is sértegető ifjú kritikus elfogultságára jellemző, hogy az Erdélyi csillagok című Tamási-novellában nem látja meg, hogy ebben a műfajilag is remek, saját utat járó írásban az erdélyi író éppen a magyar kultúrfölény, a búsmagyar nacionalizmus szemléletével fordul szembe, egy új humánumot hirdetve meg, a székely népballadák évszázados hagyományára is építve. Ez az időszak, amikor József Attilát is lefasisztázták, a magyar proletárirodalom moszkvai platformtervezetében... Annál meglepőbb, hogy ugyanez a József Attila, mintegy négy évvel később, az „Új Szellemi Front” vitájában mindegyik népi (és nem népi) 2 Kiemelés tőlem. — K. L. 3 Eörsi István válaszcikke Csoóri Sándornak a fiatalok vitájában. Élet és Irodalom, 1980. aug. 16. * József Attila Összes Művei III. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp., 1958. 223. (Ä továbbiakban: JAÖM III.) 150