B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Kántor Lajos: A Dunánál történetéhez

Miklós-féle értelmezését7 sem igazolja Tamási Áronnal kapcsolatban) — függetlenül attól, hogy maga József Attila fiatalabb korában Ki a faluba címen írt röpiratot, Fábián Dániellel együtt, a Bartha Miklós Társaság balszárnyán. Az ellentmondások teljes számbavétele és elfogadható szintézisbe rendezése még utalások formájában sem lehet e tanulmány feladata. Itt csupán a „népi szellemet a Duna mentén” gondolatra kívánunk utalni, amelynek van egy korábbi, József Attilát és Tamási Áront érintő mozzanata. Az IGE 1932. szeptemberi kongresszusán, amelyen mindketten jelen voltak (fénykép is maradt fenn e balatoni találkozóról). Tamási Áron az erdélyiek nevében beszédet mondott. Amint a Vadrózsa ágában is felidézi, elmondotta, hogy „nem vagyunk hívei a sovinizmus­nak, a nagytőkének és a nagybirtok rendszerének. Ellenben hívei vagyunk a haladó emberi gondolat ápolásának, a demokratikus önkormányzat kiépítésének és annak a nemzeti érzületnek, amely más népek értékeit is megbecsüli.”8 A kongresszusi beszédnek rendkívüli visszhangja volt — talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy József Attila megváltoztatta alig valamivel korábbi véleményét Tamásiról. Tamási Áron 1935-ös állásfoglalása a Duna-menti népek békéjéről, együttműködéséről természetesen nem állt egyedül, József Attila számos lapban találkozhatott hasonló eszmefuttatásokkal — többek közt a kolozsvári Korunkban és a Brassói Lapokban. Mindkettőben jelentek meg írásai — versek, tanulmányok, vallomások —, föltételezhető (részben tudjuk is), hogy e lapok a kezébe kerültek. Mindezek, Tamási Áron idézett cikkével együtt, bizonyára számításba veendők, amikor A Dunánál forrásait kutatjuk. Ami pedig a vers utóéletét, közvetlen hatását illeti, a Brassói Lapokban 1936. július 5-én megjelent József Attila-interjú,9 az ugyanebben a számban a Szép Szóból újraközölt Duna-völgyi költői programadás olyan jel, amelynek visszhangját a brassói napilap publicisz­tikájában kell nyomon követnünk — Tamási Áron cikksorozatán át egészen az 1937-es Vásárhelyi Találkozóig. József Attilát Erdélyben ebben a szellemben becsülték, tisztelték, a jelentős kezdetek után (amelyről itt nem eshetett szó), élete utolsó 7 Lackó Miklós: Az Új Szellemi Front Történetéhez. In: L. M.: Válságok és választások. Bp„ 1475. 52—170. 8 Tamási Áron: Vadrózsa ága. Bp., 1967. 55—56. 9 Molnár Tibor: Beszélgetés a magyar Panait Istratival. József Attila három pohár sör mellett egy különös életről, különös lélekről beszél. A perifériák költője a nagyváros szikrázó fényei között. Brassói Lapok, 1936. júl. 5. 152

Next