B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Kántor Lajos: A Dunánál történetéhez
szakaszában, majd tragikus halálhírének vételekor. Ma sem tanulság nélküli (noha az avantgarde-ot figyelmen kívül hagyja) Kováts Józsefnek, a fiatalon elhunyt s azóta sajnos elfelejtett esztétának, a Korunk egykori munkatársának József Attila-nekrológja egy kolozsvári lapban, a Független Újságban. Kováts a költő jelenlétét értelmezve a Szép Szó szerkesztőségében, a polgári szabadelvűek között, vitába száll azokkal, „akik egy megreformált liberalizmus keretei közt képzelik el a magyar politika jövendő útjait”, és „akik fenn hangoztatják, hogy a népies kultúrával szemben a városi kultúrának van a haladás érdekében elsőbbségi joga”. Kováts József e nézettel szemben — épp József Attilára meg Bartókra hivatkozik: „A népi kultúrából mindaz, ami jelentősen művészi, képezheti a nemzet kultúrájának alapját. Példa erre Bartók és József Attila és az általuk képviselt nemes népiesség, mely a humanizmus teljes átéléséhez, bizonyos európai hitvallás kifejezéséhez vezet. József Attila Európához írt ódát, majd a Pesten járó Thomas Mannt üdvözli gyönyörű versével. Utolsó nagy versciklusában, a Hazámban a játékszerré alacsonyított szonettnek visszaadja a méltóságot és zengő hangszert csinál belőle.”10 Tegyük ehhez hozzá: a Duna-menti népek együttélése gondolatának méltóságát, időszerűségét is József Attilával őrizhetjük meg, tisztán — ha teljességükben nézünk szembe a kérdésekkel, s „a rengő Duna harapós kis hullámai”-ról el nem feledkezve tudunk leülni bármelyik rakodópartra, végig e hosszú, határoktól szabdalt folyam mentén. 10 Kováts József: József Attila. Független Újság, Cluj — Kolozsvár 1937. dec. 10—17. 4., 10. 153