B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Szabolcsi Mikls: József Attila korának világirodalmában
II. József Attila ennek az 1930—60 közötti világirodalmi periódusnak jellegzetes, kiemelkedő, de természetesen egyéni változatát mutató alkotó nagysága. Költészetének fő jellegzetességeivel ebbe a korszakba illeszkedik, ezt képviseli. Avval is, hogy voltaképpen egész műve sajátos szintézist jelent, mint ezt már többször elmondták, avantgarde és realizmus, népi és városi, folklorisztikus és modern között. De ezen felül is költészete a 30-as évek jellegzetességeit hordozza magán, a politikai elkötelezettséget, az eddigi vívmányok mélységben és szélességben való továbbvitelét. Lírája a maga egészében azért is jellemző a korszakra, mert még a megérthető, felfogható modern költészet határain belül marad, és még végső pillanataiban is úgy érzi: a költészetnek — és az övének is — van funkciója. Egy másik, tágabb összefüggésrendszerben szemlélve, József Attila ugyanakkor a szocialista világirodalomhoz tartozik, azaz azoknak a művészeknek a sorába, akik a szocializmus eszméit, filozófiai, politikai, etikai tanításait vallották magukénak pályájuk egyik vagy másik szakaszán, akiknek világképét, és így müvét is formálta, alakította a marxizmus. De ő új költészet új eszközeivel lép be a szocialista világirodalomba. A 20. század világirodalmában szinte tömeges jelenség, hogy az alkotó (a lírai költő is) — ha olykor ellentmondásosan, belső és külső konfliktusokkal küzdve is — bekapcsolódik a tömegmozgalmakba, s különösen a baloldali mozgalmakba. Korábban — és azóta is sokszor — az anarchizmus vonzza a művészt, mert éppen az anarchista mozgalmak látszanak a szabad egyéniség, a költői különállás önkifejezésére legalkalmasabbnak. Ám egyre gyakoribb a csatlakozás a szociális mozgalmakhoz, majd a szocialista forradalom ügyéhez, a munkáspártokhoz, s különösen a kommunista mozgalomhoz. „Surréalisme au service de la revolution” volt a mozgalom folyóiratának címe néhány évig — és éppen a szürrealizmus útja lehet példa a csatlakozásra is, az elválásra is. És bár vitákkal teli, kétoldalú félreértésektől is nehezített út a költő és a munkásmozgalom szövetsége, irodalomtörténetileg mégis szólhatunk arról, hogy megjelent a 20. században is a forradalom költészete. A forradalom költészetének pedig ismét több útja, több lehetősége van: az egyik, amelyik a költészet forradalmát köti össze a forradalom költészetével, tehát az irodalomban is, a társadalomban is forradalmat akar, új 14