B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Szabolcsi Mikls: József Attila korának világirodalmában
kifejezőeszközöket, új társadalmat. Két nevet csak jellemzésül. Majakovszkijét és Nezvalét; de a sor folytatható. Ebbe a nagy keretbe tartozik József Attila, de ezen belül is külön utat képvisel — főleg 1932 után született nagy verseivel. A forradalmi líra fent említett válfaja ugyanis (amely egyszerre jelenti az egyén forradalmasodását és a forradalmi mozgalomhoz való csatlakozást: amely egyszerre él új kifejező eszközökkel és új eszmékkel) voltaképpeni fénykorát és igazi kiteljesedését a forradalom előkészítése idején, a forradalom napjaiban és közvetlenül a forradalom után éli. A német expresszionista költészet aktivista szárnya, például a fiatal Becher lírája vagy Majakovszkij nagy korszaka tanúskodik erről. Ám a forradalom „másnapjain”, tehát amikor elmúlik a közvetlen forradalmi hullám, amikor eljön a „forradalmi apály”, másutt pedig berendezkedett, és a mindennapokkal küzd az uralomra került forradalmi hatalom, akkor ez a fajta forradalmi líra hirtelen „szárazra kerül”, közegét veszti, kifejező eszközeit keresi, helyenként üresebbé válik. József Attila felnőttkora a forradalmi apály korszaka Magyarországon és Európa más országaiban is. A levert, majd várt és elmaradt forradalom utáni nehéz helyzetben keresi a költő az igazság és hűség magatartását, az adott világban kutatja a lehetetlent. József Attila azzal is kimagasló (és szinte egyedülálló) képviselője a forradalom nélküli forradalmi költészetnek, hogy nem mond le sem az új költészet eszközeiről, sem a világ egységes átlátásáról. (A húszas évek második felében Majakovszkij vagy később Pablo Neruda pályájának egyik szakasza, s még inkább az idős Aragon költészete említhetők talán párhuzamos jelenségként.) Egy forradalmi magatartás lehetősége, a forradalom igazi céljaihoz való hűség esélyei egy bonyolultabb, forradalom nélküli korszakban — ezt a nagyon is érvényes „üzenetet” hordozza a József Attila-i költészet, és talán ma ez egyik fő oka ismerősségének, nekünk-való voltának. És ehhez a forradalmi magatartáshoz tartozik a teljes embervolt vállalása a maga mélységeivel, szakadékaival, belső kínjaival, és hozzátartozik az élet, a szerelem, a betegség, a halál nagyságának és szörnyűségének kimondása és így legyőzése: a József Attila-i líra másik nagy, ma különösen nekünkszóló hangja. Még tovább menve: az ő forradalmisága, szocializmusban, s még tágabban: emberben való bizalma, reménye (mint a miénk) — már nem feltétel nélküli, nem vakhit, nem dogma elfogadása. Ő azokhoz tartozik, akik a szocializmus megvalósult formáinak mély ellentmondásait is megélték (mind a magyar mozgalom szektás vonásaival — mind az első nagy perekkel kellett szembenéznie), és akinek ezért sok mindent újra 15