B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Somlyó György: A "szükséges fölösleg"
Somlyó György A „szükséges fölösleg” Milyen értelmet hord szavam? (Rimbaud: Egy évad a Pokolban) ... a művészetnek minden változása és ellentétes megnyilvánulása dacára van egy általános és állandó mozzanata, a müvésziség [. . . ] a bánat, az érzelem aforma, azaz formai elem, amely valami másnak a kifejezése végeit szerepel. (József Attila: Irodalom és szocializmus) ... változékony és kortól függő a költészet fogalmának a tartalma, de a költői funkció, a költőiség, az irodalmiság [...] sui generis másra redukálhatatlan elem. [. . .] Az, amit hangsúlyozunk, nem művészetszeparatizmus, hanem az esztétikai funkció autonóm jellege. (Roman Jakobson: Mi a költészet?) József Attilának a Brassói Lapok 1936. június 5-i számában megjelent és mindeddig semmilyen gyűjteményben újra nem közölt interjújában szerepel egy mondat, amely egyik legutolsó ilyen irányú megnyilatkozása, és tömör megfogalmazásánál fogva a költészetről vallott felfogása végsőkig csiszolt elméleti összefoglalásának tekinthető. így hangzik: „A költészet fölöslegessé vált természet, de amely mint fölösleg vált újra természetté.” Ez valamivel kevésbé poétikus, de elméletileg magasabb szintű megfogalmazása annak, amit József Attila korábbi, ismertebb szavaival így mondott: „... úgylátszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye ’’.1 Egy korábbi szövegében, a Nem én kiáltok kötet előszavában pedig így: „Én művészetet akarok. Én azt akarom, ami kell!” Már e három, egymásra épülő — egy líraimetaforikus, egy expresszionista-manifesztumszerü s egy teoretikusfilozofikus — megfogalmazásra érdemes lett volna jobban felfigyelnie a magyar irodalmi közgondolkodásnak, mint egy a maga korában és a maga környezetében egyedülálló irodalomszemlélet kiinduló pontjaira. Ezzel szemben, öt évvel ezelőtt A ,filozófiára kény szeritett” költő1 című cikkemben azt kellett konstatálnom, hogy József Attila töredékességében 1 Irodalom és szocializmus. József Attila összes művei III. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp., 1958. 81. (A továbbiakban: JAÖM III.) 2 Eredetileg a Népszabadság 1975-ös évfolyamában. Kötetben: Somlyó György: A költészet vérszerződése. Bp., 1977. 307—314. 12 B. Csáky 177