B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Somlyó György: A "szükséges fölösleg"
Az irodalom általános szemléletében bízvást forradalminak tekinthető „mit akart a költő mondani?” kérdésről a „mi a költészet?” kérdésére való áttérés, amelyet az elsők között (érdemes hangsúlyozni: mindeddig elismeretlenül) József Attila kísérelt meg egyértelműen. S éppen egy olyan példamondatot választva demonstrációul, amely arra enged következtetni, hogy már megkockáztatott gyanúnk, amely szerint a költőt a Tiszta szívvel botránya fölötti elmélkedés (is) vezethette el e lényeges és lényegesen új kérdésfeltevésig, bár semmiféle további tény nem alapozza meg, mégsem egészen alaptalan. Mert e példamondat mintha csak változat volna éppen a „harmadnapja nem eszek” témájára. „Ha ezt a mondatot, hogy Éhes vagyok, versben írom le — olvassuk már idézett előadásában —, egyáltalában nem azt jelenti, hogy »miért nem hozzátok már az ebédet«; és nem is azt teszi, hogy »csak egy fillért, könyörgöm alássan«.”7 S ebből a bízvást korszakalkotónak mondható (bár Kolumbusz tojásának látszó) felismerésből arra a végső következtetésre jut, hogy nem példamondatának első jelentése, hanem annak „éppen a lehetséges jelentései" alkotják a költeményt, vagyis „azt a formát, amelynek a tartalmát elemeztük",8 amelynek tartalmát kellene elemeznünk minden alkalommal a költészet esetében, mert, mint ugyancsak ő folytatja: „Egyszóval annyira fogjuk föl a tartalmat, amennyire megértjük a formát.”9 Ez ugyanaz, amit Valéry később úgy ragad meg, hogy „a líra világában nincs külön ideje a »tartalomnak« és külön a »formának«; s az efféle összetétel nemcsak a rendetlenséggel és aránytalansággal áll szemben, hanem a széteséssel is. [Az eredetiben: „composition” és „décomposition”.] Ha az értelem és a hangzás (vagy a forma és a tartalom) könnyen elválasztható egymástól, a költemény szétesik."10 11 Ami — más oldalról — tovább érintkezik József Attila egy másik fontos (és rendkívül pontos) megállapításával, amely szerint „a műalkotás ragaszkodik szemléleti alakjához, ellentétben pl. az értekezésnek szintén szemléleti formájával”.n Nem lehetne-e ezt a József Attila-i mondatot egyenesen folytatni Valérv következő mondatával, ugyancsak „legfőbb következtetésül”?: „azok a »gondolatok«, amelyek egy költői műben szerepelnek, 7 I. m. 83. 81. m. 85. 9 JAÖM III. 326. 10 Paul Valéry: Au Sujet du „Címedére marin”. (Euvres I. (Bibliothéque de la Pléiade) Paris, 1957. 1505. 11 JAÖM III. 95. 183