B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Szabolcsi Mikls: József Attila korának világirodalmában
kellett gondolnia, céljaiért meg kellett küzdenie. Kései lírája haragvó és vádoló antifasizmusával („az emberek kofák, kasok” — „az ős patkány” diagnózisával) pedig közel kerül az Állítsátok meg Arturo Uit! és a Rettegés és ínség.. . Brechtjéhez, az embereket aljasságukért átkozó, de értük perelő irodalomhoz. A harmincas évek egyik fő törekvésével rokon költészetének marxista filozófiai-szociológiai alapozása is, és az is, ahogyan a freudizmust segítségül hívja a világ és az ember problémájának megértéséhez. A két gondolatrendszer funkciója nála is az ember mély egzisztenciális problémáinak megragadása — az egzisztencializmustól ugyan nem befolyásolt, de arra emlékeztető kérdésfeltevéssel és szavakkal. A harmincas évek világirodalmi áramlatainak egyik jellemzője volt a lélektani érdeklődés megélénkülése és fokozódása is. A pszichoanalízis pedig — a századeleji első kísérletek, a vele való első érintkezés után — a 20-as évek végétől kezd igazán, szervesen világképformáló elemmé, világmagyarázattá válni, voltaképpen csak ekkor magánál Freudnál és Jungnál is. A szürrealisták után Thomas Mann-nál, W. Faulknemél ekkor lesz igazán termékeny müalkotó elemmé. Egyes szürrealistáknál (mint Éluard és Desnos) nagy müvekben objektiválódik freudizmus és marxizmus egysége. És ekkor erősödnek meg azok a tudományos és művészi iskolák, amelyek marxizmus és freudizmus egymást kiegészítő teóriáira akarják felépíteni gondolatrendszerüket, müvüket. Csak két példa: a frankfurti iskola és J. P. Sartre: mindkettő törekvése — természetesen közvetlen kapcsolat nélkül — tipológiailag rokon a József Attiláéval. Jelezzék a nevek azt a véleményemet is, hogy a freudizmusnak József Attila müvében nemcsak és nem is elsősorban ontológiai, hanem ismeretelméleti és értékelméleti szerepe van, és hogy nála is a radikális, szocialista, a baloldali hagyomány kiegészítése. Kései müveinek lételméleti jellege miatt is meglepő az analógia a kései Sartre művével, sőt még belső ellentmondásaikkal is sokszor emlékeztetnek egymásra. József Attila költészete a maga egészében is válasz a tudományok kihívására. 1906—1908 után a Freudén kívül új intellektuális felismeréseknek olyan sorozata áramlott be az európai köztudatba, mint Rutherford, Planck, Einstein müve, tehát az új lélektan, az új fizika, az új matematika, amelyek a mélyen gondolkodókban lassanként kérdésessé tették a régi típusú irodalom létjogosultságát, létformáját. A természettudományi felismerésekre épülő vagy ezzel párhuzamosan keletkezett műszaki-technikai vívmányok a mindennapi életet is egyre inkább átalakították. József Attila mint művész és mint gondolkodó képviselője 16