B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Somlyó György: A "szükséges fölösleg"

egyáltalában a kritika körébe. Az a tanulmány azonban, amelyet a harmincas években Sándor Pál szentel a költőnek, kevéssel a tragikus öngyilkosság után, jó szándékkal és komoly felkészültséggel, éppen az ilyesfajta költészeten kívüli megítélések korrekciójaként, a verseiben (és esszéiben) keresi „az igazi József Attilát”, igyekezve felülemelkedni minden személyes kontroverzián. Az igazi József Attila című könyvében maga is abból indul ki, hogy „a költői tudatformák nehezen hangolódnak az elméleti tudatformákhoz”.32 Ám ebben a nehezen összehangolhatóság­­ban elsősorban fázisbeli nehézséget lát, ti. azt, hogy a költő ideológiai „fejlődése” nem egyidejűleg váltja ki párhuzamos költői „fejlődését” is; nem látja azonban az állandó és lényegbeli nehézséget, amely pedig már a fázisbeli nehézségben is ott van: azt, hogy a költészet nem része az ideológiának, míg az ideológia része ugyan a költészetnek, de semmiképp sem meríti ki azt, hogy a költészetet az minősíti, ahogy a fiatal Marx kifejti 1844-es Kritikai széljegyzetek című cikkében: amennyivel az ember végtelenebb az állampolgárnál, és az emberi élet a politikai életnél.33 Sándor Pál szerint József Attila „költői pályájának horizontját ... az osztálybanlét teljessége jelenti: az 1931—32-es évek, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz és a Külvárosi éj kötetek versei”. Ezt azonban nem a versek elemzésével bizonyítja, hanem az egyes versekből kiemelt olyan sorokkal, amelyek a költő és a forradalmi mozgalom egységét, a költő nézeteinek viszonylagos ideológiai tisztázottságát tanúsítják. Állítását tehát nem tárgyával, hanem önmagával bizonyítja. Ezután „megkezdő­dik” szerinte az „eudemonizmus, az individualizmus, a kollektív megoldások helyét elfoglaló egyéni boldogságkeresés korszaka”. Ez utóbbi tételét az „eddig sohasem voltam boldog” verssorral támasztja alá. Arra azonban, hogy a költő „többé nem dialektikus”, hogy „a korábbi dialektikus materializmussal, amelyben a lét és tudat viszonya egészen világos összefüggésben áll előtte, most már a létnek és tudatnak egyenlő szerepet tulajdonít”, éppen azt a költeményt hozza példának, amelyet azóta a magyar szocialista költészet egyik csúcsának tartunk, s persze, egyszerűen csak a magyar költészet egyik csúcsának is, A város peremént. Az idézetet: Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi 32 Sándor Pál: Az igazi József Attila. [Bp., 1940.] 33 K. Marx—F. Engels Művei I. Bp. 1957. 392—408. 190

Next