B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Tverdota György: József Attila és a crocei esztétika

szűnt meg. Az „ihlet” szóval nem új fogalom született, hanem csak a „művészi intuíció” fogalmának kifejlett változata kapott saját nevet. A fogalmak kapcsolatának története, az ihletnek az intuícióból való leszármazása az ihlet fogalom szerkezeti elemzéséből is kimutatható. József Attila az Esztétikai töredékekben sokféleképpen szembeállította egymással az intuíció és az ihlet fogalmát, többek között így: „Arra, hogy a művészet nem intuíció, sokkal közelebbi és alapvetőbb bizonyítékunk az, hogy míg az intuíció passzív, addig a műalkotás maga az akció.”6 Mit mond Croce ebben a vonatkozásban az intuícióról? „... a teremtő asszociáció többé már nem asszociáció [. . .], hanem szintézis, vagyis szellemi tevékenység. Ám csak nevezzék asszociációnak a szintézist, de már ezen fogalommal különbséget állítottak fel a szenvedölegesség és tevőlegesség (passivitas és activitas) az érzéki észrevevés és az intuíció között.”7 Azaz: Croce szerint az intuíció aktív. József Attila tehát itt mintegy „kicsontozta” Croce „intuíció”-fogalmát. Az aktivitást, amely abban alkalmasnak bizonyult a művészi alkotás magyarázatára, átemelte, átmentette az „ihlet” fogalmába, s csak azt hagyta meg az intuíció számára, amire nem volt szüksége, az intuíció fogalmát ily módon az érzéki észrevevéshez közelítve. A crocei „intuíció” fogalmát kettéhasítot­ta, egyik felét „ihletté” magasztosította, a másik felét, amelyik számára továbbra is fenntartotta az „intuíció” megjelölést, passzivitással „rágal­mazta meg”. Ezt a szelekciót a költő nemcsak a passzivitás—aktivitás esetében, hanem egyéb vonatkozásban is elvégezte, s így a példa az „intuíció” fogalom odisszeájának csak egyik állomását mutatta be József Attila értekező prózájában. A József Attila-i „intuíció”, melyet a költő olykor képzetnek, olykor belátásnak, legtöbbször azonban szemléletnek fordít, ezért nem azonos a crocei „intuíció”-val. Megtagadva azt a művészettől, tehát voltaképpen nem az olasz esztétával vitatkozott a költő. Az ihlet ugyanakkor a crocei „intuíció” „jogutódja” a művészet területén. Tehát sem az intuíció, sem az ihlet fogalmának jelentését nem tudjuk meghatározni, amíg nem tudatosítjuk, hogy az Esztétikai töredékek adott helyein voltaképpen az intuíció két válfajának szembesítéséről van szó, hogy József Attila a művészi megismerést mindvégig erősen intuitív jellegűnek tartotta, hogy az „ihlet” elnevezés a „művészi intuíció” egyik sajátos, József Attila-i változatát takarja. Ennek tudatosítása azonban « JAÖM III. 249. 1 Benedetto Croce: i. m. 9. 198

Next