B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tverdota György: József Attila és a crocei esztétika
nem történhet meg a művészi megismerés kreatív jellegét egyként hangsúlyozó József Attila-i és crocei álláspont összehasonlítása nélkül. József Attila és Croce szellemi kapcsolata természetesen messze nem merül ki az elmondottakban. Ahogy az „intuíció” Croce esztétikájának alapfogalma, s mintegy kibontható belőle egész gondolatrendszere, ugyanúgy a kritikáról alkotott nézeteinek lakonikus tömörségű összefoglalása a következő tétel: „így az egész művészeti kritikát röviden abba a mondatba lehet összevonni, hogy — A műalkotás vagy A nem műalkotás.”8 Ahogy József Attila művészetbölcseletének alapfogalma az „ihlet”, s levezethető belőle esztétikai értekezéseinek minden lényeges tétele, ugyanúgy összevonva tartalmazza kritikai elveit az alábbi mondat: „.. . a kritika csak annyira az, amennyire... azt állapítja meg, hogy ez és ez a költemény stb. műalkotás-e vagy sem”.9 Ahogy a két alapfogalom rokonsága ok a két rendszer összehasonlítására, e két alapvető meghatározás egybeesése éppúgy indokolja, hogy összevessük Croce és József Attila nézeteit a kritika feladatáról és a kritikusi munkáról. Ennek az összevetésnek az eredményét is csak egyetlen példán szemléltethetem: Mivel az „A — műalkotás”, illetve „a költemény — műalkotás” mondatok állítmánya a „műalkotás” szó, ezért mind Croce szerint, mind az ő nyomán József Attila szerint, hogy helyesen ítélhessünk meg egy adott művet, helyes képünk kell legyen a műalkotásról általában. Ily módon a kritikáról alkotott nézeteik összevetése el kell vezessen minket a műalkotás crocei és József Attila-i modelljének összehasonlításához. De tovább szűkítve a kört, a műalkotásról kialakított képüknek is csak egyetlen, de döntő fedési pontját emelhetem ki. József Attila, egy rövid korszakát kivéve, nem mondott le arról, hogy reflexív elemeket bocsásson be verseibe, hogy „megverseljen reális programpontokat”.10 Ezért azt a problémát kellett elméletileg megválaszolnia, gyakorlatilag pedig megoldania, hogyan őrizhető meg ez esetben a költői szöveg költőisége, hogyan kerülhető el, hogy a vers valamely eszme puszta érzéki megjelenítése legyen?! Az elméleti válasza erre a kérdésre az volt, hogy a vers ítéletekből áll össze, de ezeket az ítéleteket a költő összepusztítja, hogy a remekmű megszülethessék. Az ihletben — úgymond —- megszűnik „az ítélettétel ítélésbeli mozzanata. A költemény 8 Benedetto Croce: Az aesthetika alapelemei. Bp., 1917. 103. 9 JAÖM III. 16. 10 JAÖM III. 19. 199