B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tverdota György: József Attila és a crocei esztétika
tételei tulajdonképpen oly tételértelmek, amelyek csak utólagosan, azaz pusztán formailag válnak tételekké.”11 Ahhoz, hogy ezt a formulát megfogalmazhassa, a költő nyersanyagért a crocei esztétikának az intuícióba vegyült fogalmak sorsát leíró, ilyen és ehhez hasonló fejtegetéseihez nyúlt: „... bármint akarják is állítani, hogy az ember intuícióinak legnagyobb része telítve van fogalmakkal, ... a fogalmak, melyeket az intuíciókba vegyülve találunk, amennyiben valóban belevegyültek, többé nem fogalmak, mivel minden függetlenségüket és önállóságukat elvesztették. Fogalmak voltak, de most már az intuíció egyszerű elemeivé váltak.”11 Az összepusztítási formula ars poetica-érvényét, a költői gyakorlatot tudatosító és vezérlő szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A Crocebefolyásnak azonban van egy övezete, amely még közvetlenebbül érintkezik a költői gyakorlattal, annak tudatosításával, hogy „milyen vers írassék”. Arról az összefüggésről van szó, amely Croce nyelvesztétikája és József Attila nyelvészeti érdeklődése, nyelv és költészet viszonyáról alkotott nézetei, „a költészet: névvarázs” elmélete között kimutatható. Hozzá kell tennem, hogy a közvetlen Croce-befolyáson kívül itt közvetett Croce-hatással is számolnunk kell. Az olasz esztéta munkáiban olvasott gondolatokat ugyanis egy német nyelvészeti iskola „lefordította” a nyelvtudomány nyelvére, s így is közvetítette a költő számára. Ez az iskola az ún. „nyelvészeti idealizmus” iskolája, amelynek egyik legismertebb alakja Kari Vossler volt. József Attila ennek az iskolának a nézeteit, legalábbis részben, Klemm Antal Pozitivizmus és idealizmus a nyelvtudományban cimü tanulmányából ismerte meg. A Crocétól a nyelvészeti idealizmuson és Klemm Antalon át József Attiláig húzódó szellemi láncolatot talán a legjobban a cikkből vett alábbi idézettel érzékeltethetjük: „Minthogy a nyelvtudományi idealizmus szerint az esztétika a szellemi kifejezés tudománya, a nyelv pedig a szellem kifejezése, azért az idealizmus sarkalatos alapelvéül vallja, hogy a nyelvi jelenségek esztétikai jelenségek, művészi termékek, a nyelvtudomány pedig mint a szellemi kifejezések története művészettörténet a szó legtágabb értelmében. Itt nyilvánvaló Croce Benedetto hatása. A nyelv elsősorban tisztán elmélet, belső 11 12 11 József Attila kéziratai és levelezése. (Katalógus) Bp„ 1980. 61. 162. 12 Benedetto Croce: Esztétika. 4. 200