B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tverdota György: József Attila és a crocei esztétika
szemléleti és egyéni tevékenység, tehát művészet[...] a nyelv a teremtő szellem egyéni, szabad alkotása, esztétikai jelenség.. ,”13 Az idézett mondatok a nyelvtudományi idealizmus álláspontját ismertetik, Crocéra utalnak vissza, de József Attilának a következő mondatai felé mutatnak előre: . .a szó keletkezésekor volt költemény. Az ihlet (költészet) az a szellemiség, amely a szavakat, a nyelvet megteremtette.”14 Jól tudom, hogy az általam elmondottak részletes kifejtést és alapos bizonyítást igényelnek, amit itt nem tehetek meg. De nem is ez volt a célom. Egész gondolatmenetemet, a Croce és József Attila közötti összefüggéseknek az esztétika, a kritika és az ars poetica kérdéseiben való érintését egy konklúzió előkészítésének szántam, amely, némileg elferdítve József Attila Jolán nővéréhez intézett, dolgozatom kezdetén idézett levélrészletét úgy, hogy ránk is érvényes legyen, így hangzik: ,Ajánlom, hogy foglalkozzunk bővebben József Attila érdekes és korszakot alkotó felfedezéseivel, „ehhez azonban” feltétlenül „elolvasandók: Benedetto Croce: Esztétika és az Esztétika története, Az aesthetika alapelemei és A tiszta intuíció és a művészet lírai jelleme című könyvei.’ 13 Klemm Antal: Pozitivizmus és idealizmus a nyelvtudományban. Magyar Nyelv, 1927. 22. 14 JAÖM III. 23. 201