B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tasi József: József Attila Előörs-korszaka
mennek a „göbbedő, odvas” falvakba, „homokot”, tehát tömegeket „kötözni magunkba”, azaz szervezkedni. Ezt a hatalom nem nézi jó szemmel, „szisszentő ez”, mondja a költő, „de lombos föladat”, azaz eredményes lehet.19 Itt jegyzem meg, hogy a vers fő gondolata felbukkan József Attila egyik névtelen glosszájában, a Vetélő ben, az Előőrs 1930. január 4-i számában. Ez a glossza a „.. . kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk” első megfogalmazása: „Hanem azért mégsem puszta a puszta. Van mangófa, aki fölszedi gyökereit és elmegy és van akác, aki köti a homokot. ”20 (Saját kiemelésem — T. J.) E gondolat végigvonul az Arany című versen is, melyet Németh Andor feltételezése óta 1937-es keltezésűnek tartottunk. Ez a költemény az Akácokhoz szelídebb párja, portré a népi Arany Jánosról. A kulcsszó itt is a „kötés”: „Köt a karcsú füst is, e szelíd virág” — mondja a negyedik sorban, a tizenkettedikben pedig: „homokot kötöttél, a futó időt”. Stoll Béla szíves közlése óta magam is úgy vélem, hogy e verset is 1929 végén írta József Attila; minden bizonnyal Dóczi Jenő Arany János-könyvének olvasása közben, melyet az Előőrs december 21-i számában ismertetett. E megszabott terjedelmű felszólalásban nem foglalkozhatok a költő valamennyi, Előőrsben közölt írásával, ezért csak néhány problémát emelek ki. Ilyen a Komlós Aladár elleni támadás a december 21-i első Bűbájban, melynek szerzőségét a Kritikai kiadás Ignotus Pál indulatos visszaemlékezésével bizonyította.21 Itt két probléma is van. Egyik a kettős név használata, illetve a visszatérés a magyarosítás előtti névhez, melyet Komlós Aladár nagyon szerencsétlenül, bár szubjektíve érthetően, faji érvekkel indokolt. Idézem Kredens-Komlós Aladárként aláírt állásfoglalását a Múlt és Jövő 1928. októberi számából: „Aki eldobja öröklött nevét, azt árulja el ezzel, hogy a saját fajához tartozás jelképe helyett szívesebben hordja egy másik fajhoz tartozás jelképét. Az első — többnyire öntudatlan — lépést teszi a fajából való dezertálás felé.”22 (Komlós Aladár ezekben az években a budapesti Zsidó Gimnázium tanára volt; 19 Vö. Tasi József: József Attila: Akácokhoz. Kétféle „ars politika”. Tiszatáj, 1980. ápr., 41—47. 20 L. még: Bokor László: József Attila ismeretlen cikkei Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjában. Kritika, 1972. 4. 8.; József Attila Művei II. Tanulmányok, cikkek, levelek. Összegyűjtötte, jegyzetekkel ellátta Szabolcsi Miklós. Bp., 1977. 388. 21 JAÖM III. 297. 22 Kredens-Komlós Aladár: Különvélemény a névmagyarosításról. Múlt és Jövő, 1928. okt., 354. — Vö. Pollák Illés: Kontravélemény a névmagyarosításról. Uo. 1928. dec.. 417— 418. 206