B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Szabolcsi Mikls: József Attila korának világirodalmában
nevezett költészet is ennek a szintézisnek jeles példája. Népi és régi, új és archaikus egyesítésének és felemelésének nem egy példáját olvashatjuk Erdélyi Józseftől a harmincas évek Illyéséig, Sinkától Gulyás Pálig. De régi és népi együttélése modernnel és városival, a racionalitáshoz ragaszkodó, mélyen intellektuális művészettel és a forradalom után is megőrzött forradalmi magatartással együtt valósult meg József Attilánál — a régi és népi nála egy korszerű költészet, még tágabban egy új kultúra egyik, de nem kizárólagos alapelemként épült bele érett művébe. Ahogyan vallotta: „Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok”3, és evvel közelíti meg műve Bartókét — ezért az ő lírája a „Bartók-modell” igazi példája a magyar irodalomban. * Vannak József Attila müvének egészen különleges sajátságai is, amelyek a fent vázolt nagy összefüggésrendszeren kívül, a világirodalom egy-egy külön törekvésével, részáramlatával rokonítják. Ilyen költészete dalszerű jellege, korai magatartásának hetykesége, „vagánysága” s mindennek fegyelmezett megformálása, amely szinte egyedülálló, és amely világirodalmi méretekben egy Villon- és Apollinaire-vonal folytatójává avatja. Egy másik szálon: első pillanatra talán külsőséges, tematikus jellegű rokonságnak látszik, az, ami a József Attila-i lírát a modern nagyváros — a szó legszorosabb értelmében — urbánus művészetéhez kapcsolja. Nem csak tárgyi motívumok, az utca, a tűzfal, vonat, pályaudvar, raktár, a nagyváros sajátos világa, a város peremének füstje, a szegénység kapcsolja egy olyan vonulatba, amelyet például Baudelaire Tableaux Parisiens-jei, Verhaeren lírája — majd a 20-as évektől André Citroen és Fritz Lange metropolisképe vagy Alfred Döblin Alexanderplat:a, Julian Tuwim Lodza képvisel. A nagyvárosban élő, ott született ember magánya és közössége is megjelenik nála, és evvel az európai fejlődésnek azt az átmeneti időszakát tükrözi és egyúttal teremti újjá müvében, amelyben a mai megapoliszok előtt még csak a metropoliszok aszfaltja tündöklött a lámpák fényében. 3 József Attila: Kisebb töredékek, feljegyzések. József Attila Összes Müvei III. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp., 1958. 272. 18