B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Szabolcsi Mikls: József Attila korának világirodalmában

III. Két megjegyzést, befejezésül. Vagy másfél évtizeddel ezelőtt egy cikket publikáltam Kétféle költészet címmel.4 Akkor úgy találtam, kifejlődött a 19. századtól fogva a költészetnek egy hermetikus, egyre inkább magánmitológiával élő ága, és van egy nyitottabb, modern kifejező eszközökkel bíró, de mindenkihez szóló, még értelmes változata. Akkor úgy láttam, hogy a két ág erősen elkülönült a 20. század közepére, de Magyarországon még lényegében egységes a költészet. Ma némiképpen másképp ítélnék: azóta a helyzet úgy alakult, hogy Magyarországon is egymás mellett él e „kétféle költészet”. Az egyik válfaj: a bonyolult és áttett, de még érthető és közösségi költészet létjogosultságának bizonyíté­ka és példája a máig érvényes József Attila-lira. Lehet azt mondani: mindabból, amit elmondtam, az következne, hogy József Attila voltaképpen a félmúlt, hiszen magam mutattam rá arra, hogy az 1960-ig érvényes korszak reprezentatív költője ő, mert a 60 utáni korszak már vadonatúj kérdéseket tett fel, és irodalma is minden eddigi­nél radikálisabb eszközökkel él. Ha így is van, a világirodalmi és hazai fejlődés során akkor is érvényes még a félmúlt, még ha változott formában is. Hadd szólaljon meg az eleven és vonzó félmúltról, a harmincas évek költőiről a ma költője: Hanem épp így, a jelmezét levetve, milyen világfias még itt a század, ahogy szabad s kötött vers között lebegve zenés névjegyét küldi az egekbe (s hangját a mennybolt visszazengeti mint oroszlánét a Serengeti), ahogy még mindig fiatalon lázad. Mennyi rögeszme, téboly, elfogultság forgatná meg a jövő kapukulcsát! Mennyi szabadság az országok üszkén, mely földkörüli útra indul büszkén! Romló és romlatlan egyberóva! Ganéj-alapzatán a régi Róma! 4 In: Szabolcsi Miklós: Változó világ — szocialista irodalom. Bp., 1973. 373—387. 2' 19

Next