B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tamás Attila: A tárgyi világ megjelenítése József Attila költészetében
Tamás Attila A tárgyi világ megjelenítése József Attila költészetében „Verseiben sok a leírás: tájak, állatok, tárgyak látszólag objektív szemlélete” — írta válogatott kötete, a Medvetánc kapcsán egyik legavatottabb kortárs kritikusa, Bálint György; . .ez az objektivitás csak egészen látszólagos” — tette azonban ehhez mindjárt hozzá, így folytatva megkezdett jellemzését: „...végeredményben minden táj és minden tárgy, amit ... leír: szimbólum, mély lírai hangulatoknak, merész kép- és fogalomtársításoknak nyomasztóan erős, jelképes megelevenítése”.1 Tudjuk: vannak olyan irodalomtörténetírói vélemények, amelyek — tágan értelmezve fogalmát — mélyen századunkba nyúló irányzatnak tekintik a szimbolizmust. Mégis, ha föltesszük a kérdést: indokolt-e József Attila munkásságának jelentékeny részét ennek a stílusiránynak a részeként szemlélni, aligha sietnének a kutatók — vagy akár az olvasók — igenlő válaszaik megfogalmazásával. Magam sem tartoznám az igent mondók közé. Azt sem gondolom ugyanakkor, hogy kézlegyintéssel intézhetnénk el a Bálint György által mondottakat; érdekesen hangzó, de kellően meg nem gondolt újságírói-publicisztikai fogalmazás számlájára írva őket. Úgy gondolom, a három gépelt lapnál aligha terjedelmesebb Bálint György-írásnak ez a bekezdése is tartalmaz olyan megfigyeléseket, amelyekkel érdemes mostani vizsgálódásaink alkalmával egy keveset foglalkozni. 1 Bálint György: József Attila versei. In: B. Gy.: A toronyőr visszapillant. Bp., 1966. 408-409. 21