B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Szigeti Lajos Sándor: Hiánytudat és teljességigény József Attila költészetében

pusztulásának a jelképeként az anya halálát is felidézik az igék. A törtség, megtörtség képzete felbukkan több műben is (pl. Munkások, Invokáció), s több jelentést is magában hordoz. De gyakran, mint az Emberiség e soraiban: „Oh emberiség, kit törött anyám / szenvedni szaporított és nem értett!” — a jelzőben értelmezésem szerint nemcsak a megtörtség, de a széttörtség jelentése is hangot kap. Az anyaversekben egy jellegzetesen 20. századi életérzés, korélmény: a teljesség hiánya, a csonkaságérzet is megfogalmazódik. Amit a magyar lírában már Ady megsejtett, megérzett: az „Egész világ szőttje kibomlott” (E nagy tivornyán), a „Minden Egész eltörött” (Kocsi-út az éjszakában) felismerése József Attila e verseiben a személyes sors egy mozzanatába transzponálódik. Ezt látszik igazolni a Kései sirató, amelyben az anyamotívum József Attila-i megfogalmazásait a maguk genezisében fedezhetjük fel, amelynek tanúsága szerint az anyaversek József Attila számára hiánytudatának adekvát megfogal­mazására adnak alkalmat: Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Nem felidézni, megidézni igyekszik már a mamát, hanem megkísérli újrateremteni: töröttségéből, széttörtségéből összeállítani. Az ige, a „próbállak” azonban sejteti, hogy hiábavaló kísérlet ez is, mint mindazok, amelyeket itt két típusban foglal össze és határoz meg a költő: „lágy őszi tájból” — szól az egyik, „sok kedves nőből” — hangzik a másik típusa az anyateremtés lehetséges változatainak. A „már látom” pedig előrevetíti a felismerést: „Világosodik lassacskán az elmém, / a legenda oda”. A tűnődés, az eszmélés folyamata elvezet a kegyetlen, kétségbeesett felismeréshez: az ember, a költő kérlelhetetlenül magára maradt. A „mamát” a költő teremtette magának, hogy hiánytudatát feloldja. A költői-emberi teljesség létrehozására tett kísérlet e versekben csak lehetőség, igény maradt; a költő keserű fájdalommal kénytelen bevallani, hogy nem sikerült, hiába volt a szándék: „próbállak összeállítani”. Ehhez, az anyaversekéhez hasonló ív látszik kirajzolódni az apaversek­ben is: az apa hiányának tudata is végigvonul költészetén. Az apaversek­ben is nyomon követhető, hogyan próbálta meg a költő hiánytudatát föloldani. Ilyen föloldási kísérletként fogható fel az Isten-versek egy része s azok is, ahol költőelődben vagy költőtársban — Adyban, Juhász 90

Next