B. Lőrinczy Éva - Hosszú Ferenc (szerk.): Új magyar tájszótár N-S - Új magyar tájszótár 4. (Budapest, 2002)
P
pókhelyes 546 pokol pókhelyes mn 1. MNyA. 532: himlőhelyes. pókhernyó fn pókhernyó (M.kanizsa 1337: 238): az apácalepke (Lymantria monacha) hernyója. II SzegSz. pokja 1. pokla pokk 1. pakk pokkantyú 1. pukkantyú pokkon 1. pukkan pókkötés fn pókkötés (Martos 573: 45): <hímzésminta>. || SzegSz. pokkul 1. pakol pokla fn 1. fokla (Cserszegtomaj 2024) | pakla (Kö.tárkány 1399: 91) | pokja (Kürt 324) I pokla (Légrád 709: 30; Balaton-felvidék 398: 65; Lovászpatona 756: 33; Sümeg 757; Kötcse 2245: 383; Bogya 1159; Tata 1407: 82; Polgárdi 1449: 241; Kkság 1647: 373; Heves m. 227: 51; Makó 1207; Torontálvh 1333: 42; Viss 776; Me.túr 2207; Békés 388; uo. 2259: 78; N.szalonta 1171; Hú.pályi 426; Monostorpályi 425; Koltó 2021: 57; Csenger 1560; Garbóié, Panyola 1156: 90; Jármi 1941: 5; M.bikal 1321: 121; Halmágy 1801: 401), poklát (Monor 259: 58; Csongrád 1712: 150; Hódmezővh 1136: 55; Debrecen 60: 33; T.szalka 89: 73; Ketesd 483: 112;Rava 733: 516), poklával (P.földvár 1727: 173; Panyola 1156), poklája (K.dörgicse 1531: 54; Ns.vámos 474: 63; Szé.fold 733: 251), pokláját (Hódmezövh 423; Cserehát 1708: 198), poklájának (N.szokoly 682: 1): állat, főként tehén méhlepénye a burokkal együtt. A csikót, borjút elléskor [. . ] a poklá-val megtörlik, hogy meg ne verjék szemmel (nem pl; 1727: 173). Mikor a tehén megellik, a poklát elszokták ásni (nem pl; 1941: 5). Ad disznó mögöszi ap pokláját (423) A elhányja a poklát (Borsa v. 2217: 158): <ennek ellés utáni távozása az állat szervezetéből О elveti a poklát (Me.túr 251), elvetni a poklát (Istensegíts- Dtúl 485: 244); a poklát elvetni (H.nánás 866; Garbolc 1156) I elvetötte a poklát (Hódmezövh 1913: 19) I évetétte a poklyát (I.szalka 1912: 57) I nem veti el a poklát (Józsa, Mándok 89: 77), nem vetette el a poklát (N.szalonta 1683: 10) I nem vetette el a poklát (Csongrád 1710: 243; uo. 1711: 131) | poklát elvetni (Pest m. 1692: 53) I évetötte ja fukláját (N.kanizsa 1503: F 21) I kokláját évetötte (N.kőrös 955: 37): ua. Ha a tehén nem veti el a poklát, szárított görögdinnyehajat kell neki adni (nem pl; 89: 77) Szitk: Vesztél vóna a poklába (Torontálvh 1333: 42) I a. pokla (Heves m. 227: 51; Kalotaszeg 428: 285), poklát (Ny.egyháza 1504: 165): <szülő nőnél:» a magzatburok és a méhlepény együtt. Az anya „poklát" a nagymamának kötelessége eltakarítani (nem pl; uo.) 2. poklának (Debrecen 391: 175): a kukoricacsutkából készült ecet alján képződő kocsonyaszerű anyag. [Az] ecet alján kocsonyaszerű ecetalap képződött. Ezt a nép poklá-nak nevezte. Ezt nem szabad volt kivenni, mert ebben sok ecetsav képződött és ezen hamarabb savanyodott az ecet (nem pl; uo.) Vö. pokol. II OrmSz.; SzlavSz.; SzegSz.; SzamSz.; CsángSz. pokla. pókláb fn pókláb (D.radvány 1336: 45): <dunai malomban> a malomkerék küllőinek a tengelybe erősítéséhez haszn. alkatrészek egyike. A keresztek segítségére vannak a póklábak, a melyeket egyik végekkel a gerendelyhez erősítik, még pedig a mamuszok segítségével (nem pl; uo.). póklábas mn v. fn póklábas (Hm.szék vm. 48: 23): <tojásra festett mintafajta jelölésére>. poklabélű mn 1. MNyA. 540: falánk. póklábminta fn pókláb- [. . .] mintával (Kapuvár 1897: 46): <egy fajta rececsipkeminta>. poklada fn poklada (Mohács 287: 4): busójárás. poklaelmaradás fn pokla elmaradása (bszó Szt.mártonkáta 744: 85): az ellés azon szakaszának elmaradása, melynek során a méhlepény eltávozik az anyaállat szervezetéből, poklo 1. pokla pokló fn pokló (Székesfhvár 886): «parasztok nyári viseletében:> sallangokkal díszített, vékony gyapjúfonálból készült süveg. poklocska fn poklocská (Szt.lőrinckáta 1330: 468): <gyermekjáték>. Jáccunk poklocskát, sántikálóst (uo.). poklos mn poklos (Gyula 793): penészes tetejű <étel, pl. feketekávé, savanyú káposzta». || MNyA. 540: falánk. Ö: bél~, bőr-. poklosodik ige 1. Ö: be~, megpoklya I. pokla póklya 1. fáklya pókmacska fn 1. pókmacska (Ásványráró és vid. 1408: 283; D.szeg 920: 225; Bogya 1159; Ns.hodos, Izsap 1378: 502), pókmacskát (Gúta 545: 2): (szőrös) hernyó Vö. pakmaca 2. pókmacska (Szi.köz 2041: 42): fákon levő hernyószövedék, hernyófészek. || MNyA. 650: hernyó. pókmászás fn 1. SzegSz. poknyák fn 1. O: éh~. poknyó fn poknyó (Csenger 1560): (rosszalló) bél. pokojtó 1. kopoltyú pókóka 1. pankólka pokol fn 1. Szitk: Egye meg a pokol a fejed! (Koltó 2021: 36) Szj: Ászt gondótam, pokolig menyek (Koltó 2021: 32): «alacsony székre leülve, lehuppanva mondják» О Eríggy, menny a pokúba! (Lovászpatona 756: 120): «akkor mondják, amikor az eltört edény cserepeit kidobják» Szh: Annyi neki, min'pokolba ezs-zsidó gyerek (Gy. vm. 1401: 86): semmibe veszi, nem törődik vele О Annyit ér, mint a pokolban egy zsidó (Makó 1411: 142) | Annyit ér, min pokóba a zsidó (Berhida 1183: 94) | Annyit ér min pokóba ё rrongyozzsidó (K.dörgicse 1532: 26) I Annyit ér mint pokolba egy zsidó (Hódme-