B. Lőrinczy Éva (szerk.): Új magyar tájszótár 1. A - D - Új magyar tájszótár 1. (Budapest, 1979)

ÚJ MAGYAR TÄJS2ÖTÄR A magyar nyelvtudomány már régóta nélkülöz egy olyan szótárt, amely korszerűen mutatja be nyelvjárásaink szókincsét. Igényelik ezt a munkát a nyelvészeken és néprajztudósokon kívül az írók, műfordítók, tanárok, a kritikai kiadások előkészítői, a népművelők és az érdeklődő olvasók is, hiszen az egyes írók műveiben előforduló tájszavakról máshol nemigen tájékozódhatnak. Az Új Magyar Tájszótár ezeket az évtizedek óta meglevő, napjainkban, a magyar néphagyományok ápolásának fellendülése idején pedig egyre foko­zódó igényeket kívánja kielégíteni. A több mint félmillió adatot előreláthatólag négy kötetben, mintegy 120 ezer szócikkben elrendezve tartal­mazza. Ez az első kötet a szócikkeknek körülbelül a negyedrészét foglalja magában, továbbá az ada­tok forrásainak és földrajzi lelőhelyeinek jegyzékét. Ez utóbbi különösen fontos, mivel a szótárban nem kizárólag a mai Magyarország területéről, hanem a szomszédos országok magyarlakta vidékeiről is szép számban vannak adatok. Az összesen mintegy 4000 földrajzi név azonosításában kívánja segíteni az olvasót a 24 szelvényből álló térképmelléklet is. Ez a szótár Szinnyei József századfordulón meg­jelent Magyar Tájszótárának szerves folytatása, és az azóta összegyűjtött hatalmas tájszóanyagot teszi hozzáférhetővé. I. kötet A—D AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Next