Babics András (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. értekezések 1961-62 - A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. Értekezések 3. (Budapest, 1963)
ELŐSZÓ A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete az „Értekezések” c. gyűjteményes köteteiben a belső és a külső munkatársak kutatási eredményei közül azokat nyújtja, melyek nemcsak a szaktudomány valamely területén, hanem a tudományok összefüggésében is érdeklődésre tarthatnak számot. A jelen kötet első részében szólal meg a negyedkorkutató, a talaj - földrajz, a vízföldrajz, és a népességföldrajz művelője, mind megannyi gazdag összefüggésű témában. A földtörténeti negyedkor száraz-hideg éghajlati szakaszaiban a löszképződés volt a jellemző. Moldvay Loránd: „Az eolikus üledékképződés törvényszerűségei” c. dolgozatában a lösz kitűnő osztályozottságából következtet vissza a levegőben lebegő szemcsék gravitációs megnyilatkozásaira, azokra a sajátosságokra, melyek a vízi üledékképződéstől való határozott megkülönböztetést teszik lehetővé. Moldvay jól megalapozott tudományos vizsgálatai elvileg irányt mutatnak az ősrösz kutatásával a gravitációs, a földtérfogatváltozási jelenségek kutatásához is. A feltárt törvényszerűségek új eredmények az eolikus képződmények vizsgálatában. Margittai László „A Délkelet-Dunántúl talajföldrajza” c. tanulmányában feltárja a terület rendkívül változatos talajviszonyait. Margittai megadja az alapot ahhoz, hogy a talaj összefüggéseit a domborzat és a növényzet, főképp a termelés viszonylatában tovább vizsgálhassuk. Széleskörű érdeklődésre tarthat számot Lovász György ,,A Kárpátmedence néhány vízgyűjtőjének lefolyásviszonyai” c. értekezése. Az aktív és passzív vízgazdálkodás fejlesztése nem nélkülözheti Lovász megállapításait. Ezeket az előző megállapításokkal szemben tüzetesebb és főképp a komplex összefüggések feltárása jellemzi, s így előrehaladást jelentenek a vízrajzi tudományos kutatás területén. A vízföldrajzi kérdések sajátos vizsgálati területe a karsztvízkutatás. E vizek a karbonátos kőzetek belsejében felszín alatti vízhálózatot alakítanak ki, majd részben ismét felszínre lépnek, részben a mély karsztvízállomány tartozékaivá lesznek. A kőzet felszínén eltűnő víz mélységi útja nehezen nyomozható. A karsztforrások vízhozamingadozása, hőmérséklete, főképp pedig hidrodinamikai viselkedésre enged következtetni a karban.