Babics András (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. értekezések 1961-62 - A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. Értekezések 3. (Budapest, 1963)

Szabó Pál Zoltán: A hidrodinamika és a karszalaktan néhány összefüggése Magyarországon

razságok idején ritkábban, csapadékos időjárás esetén pedig gyakrabban következik be az ömlés, a magasabb háttérből származó tápláló víz gyorsabb vagy lassúbb beérkezésétől függően. Amikor valamely elkarsztosodott hegység ismét emelkedik, a leszálló karsztvíz az új, a más helyzetű erózióbázishoz vezető útját keresi, ezáltal kezdetleges új járatok iktatódnak a fejlett, de idejétmúlta régi üregrészletek közé, s így különleges hidrodinamikai sajátosságok jöhetnek létre. Ilyen sajátosságokat több esetben megfigyelhetünk a Nyugati Mecsekben, Orfű község mellett a Vízfő is ilyen forrás. Ennek vize szifonon át tör a felszínre. A forrás mögötti barlangrendszer — legalább részben, amennyi­ben ennek kezdeti szakasza ismeretes — paleokarsztos eredetű. Előtere a miocénkori tengeri elöntés idején abráziós és folyóvízi üledékkel feltöltött őspolje volt. A hegység fiatal földkéregmozgások révén több ízben emelke­dett, a folyamatban levő — recens — emelkedése okozta, hogy az őspolje egyik tápláló forrásának barlangja részben felújult. Ma a vízfői barlangi víz — mint ahogy Vass Béla és barlangkutató társai felderítették , a szifonok láncolatán keresztül éri el felszínre lépésének helyét. Véleményünk szerint a paleokarszt barlangját fiatalabb energikus földkéregmozgás ta­golta szét. Már régebben is megmutatkozott, hogy a kiömlő víz mennyisége egyenlőtlen. Kessler Hubert 1951. évi behatolási kísérletei után a Víz­gazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a kiömlő forrás patakja fölé a vízhozam megállapítása végett vízállásingadozást jelző írószerkezetet helyezett el. Az önműködő íróberendezés szalagján jól mutatkozott az a hullámvonal, amely a ritmusos vízömlést mutatta (6. ábra). A hullám­vonalat úgy értelmeztük, hogy mivel a víz nemcsak a szifonon át juthat ki, ezáltal kénytelen a szifon mögötti üreg légtömegével szemben bizonyos nyomást kifejteni, hogy a levegővel teli zárt üreg felől a víz magát a szifon alatt átdobhassa. 5. ábra. A Sárkánykút a Mecsek hegységben S — a kiömlés helye, L — a vízgyűjtő üregben összepréselt levegő tere

Next