Bagdy Emőke - Demetrovics Zsolt - Pilling János (szerk.): Polihistória. Tanulmányok és köszöntők Buda Béla 70. születésnapja alkalmából (Budapest, 2009)
Köszöntők
DEME TAMÁS nyelvtantanítást ... - Ötven évvel ezelőtt Karácsony Sándor már rég megfogalmazta ezeket, ideje lenne elolvasni - írta nekik finoman. Választások „Miért ne legyek tisztességes - kiterítenek, úgyis” - e sort sóhajtják Buda könyvei, jelleme. Ám tudjuk a József Attila-i kettős szembenállás (jó, legyen bináris oppozíció) másik felét is. Azt, ahol megszólal az ellenkező hatás - a „miért legyek én tisztességes?” A suttogás ősi hangja, a „Na és?” meg a „Mi az hogy!” sunyi cinizmusa hallatszik ma a világból. Erre nem lehet szentimentálisán vagy patetikusan válaszolni. Ezzel szemben csak afinom irónia lehet ellenfél. Buda Béla ezzel az erkölcsi fricskával, a tisztesség cáfolhatatlanságával pöccenti le a gonoszság hatalmait a tárgyalás magasából (meg a freudi díványról). Kérdez, visszakérdez, majd kissé széttárt kézzel, félrebiccentett fejjel csodálkozik, ha nem érti a partner az egyszeregyet. Béla nem kinyilatkoztat. Távol áll tőle minden hősi póz. (Ahhoz nagy hangerő, nagy pozíció, udvartartás kéne. Ám ezeket okkal utálja.) Béla halk, szinte pianissimo andante, cantabile, moderato és molto lento módon szokott szólni. így olyan, mint Balu, a bölcs medve (ezt Maugliként sokszor megcsodáltam). De fűcsomó legyek, ha kollégái, barátai, növendékei nem fogták a rekeszizmukat a nevetéstől, látván, hogy csinál professzor úr néha méla hülyét a hatalomból. Ez az attitűd Béla „királyi python” természetének is része. Mert ezt is örökölte a Teremtésből. Komótosan, megfontolt úri anakondaként ráfonódik a gyanútlan osztályvezetők fényes kis hiúságára, és - szabadon engedi őket. (Miután azok meglepődtek tudatlanságuk vétkeinek megbocsátásán, majd lazán és önként letették az esküt a drogmegelőző stratégiák támogatására, aláírják a világbékét garantáló intézet alapítólevelét.) Béla ilyeténképpen Bethlen Gábor távoli rokona - tud bánni a törökkel. És tudja azt is, mekkora méltóság kell a végső kitöréshez. Béla úgy tudott kijönni az ostromolt addiktológiai „szigetvárból” - midőn a kölniszaggal álcázott disznókonda már-már letiporta -, képes volt a kaput is jól bevágni végül. Lehettem volna ... Ezt minden költő megírta - Villon előtt és Villon után: mi minden lehetett volna ... Ha nem lett volna rossz káder... Ha 1956-ban nem „kompromittálja” magát... Ha jelentkezik az MTA nagydoktori fokozatra, ha nagyon töri magát, hogy egyetemi professzornak fogadják el, s ha akarta, vágyta, kívánta volna a hatalmat. De nem akarta, nem kívánta. Nem is lett belőle pártmókus, fölfelé mobil káder (se balett-táncos, meg kőfaragó - dr. P. Howard DSc szerint). • 20 •