Bagdy Emőke - Demetrovics Zsolt - Pilling János (szerk.): Polihistória. Tanulmányok és köszöntők Buda Béla 70. születésnapja alkalmából (Budapest, 2009)
Köszöntő tanulmányok és esszék
TEHER VAGY ÁLDÁS? és későbbi emberi kapcsolataink alapmintái. A második az, hogy nekünk is lehetnek gyermekeink, és más módon is kapcsolatban lehetünk gyerekekkel munkánk vagy egyéb élethelyzetünk folytán. A velük való kapcsolat, nevelésük problémái életünk legfontosabb kérdései közé tartoznak. A harmadiknak vehető, hogy álmainkban, fantáziáinkban a bennünk élő belső gyermekvoltunk problémái is megjelenhetnek különböző gyerekképek és történetek formáiban. Lélektanilag érthető leginkább, hogy ha tudunk ezekre figyelni, ha ezek elgondolkodtatnak, értékes, lelki fejlődésünket segítő gondolatokat és érzéseket ébreszthetnek bennünk. A mélylélektanok gyógyító munkájának is egyik fontos része az álmok üzenetének megértésére való törekvés. Végül negyedik, hogy viselkedésünkben, főleg bensőséges kapcsolatainkban időnként önkéntelenül is regrediálunk, viszszacsúszunk saját gyerekkorunk élményeihez, és észrevétlenül belőlük élünk át újra valamit. Erre tudattalan szükségleteink késztetnek bennünket. Ezt mások rajtunk rendszerint jobban érzékelik, mint mi saját magunkon, és a jelenséget másokon mi is könnyebben megfigyelhetjük. Ne felejtsük József Attila gondolatát: „S aki él, mind - mind gyermek és anyaölre vágy.” Korunk embere, a technikai civilizációnk életmódunkat átformáló volta miatt a szülői hatásokból, a családi életből rendszerint kevesebbet kap, mint elődei. A mai gyerek anyja dolgozik, apja perifériás szerepet tölt be, vagy hiányzik; ritkán van testvére, még leginkább kortárs kapcsolatai vannak, amikben azután az előzőek hiányát is igyekszik tudattalanul pótolni. Érthető ezért, hogy a nagymértékben hiányos gyermekkor következtében a mai fiatalt jobban a gyerekkorába ragasztják kielégítetlen szükségletei, és lassabban fejlődik, és lassabban válik önálló, magáért felelősséget vállalni tudó érett felnőtté. A legrosszabb lélektani helyzetben a fiatal fiúk vannak, az ő kibontakozásuk károsodik legsúlyosabban. Ezt mutatja például, hogy háromszor annyian halnak meg közülük öngyilkosság következtében - 15-25 éves korosztály -, mint a lányok közül. A gyermekszereteten keresztül újraélt emberi fejlődéstörténet A gyermek szeretete a gyerek megértését, a helyzetébe való beleélést, empátiát jelent. Ha megértjük, igazából átéljük valaki szubjektív helyzetét, akkor belsőleg azonosulunk is vele. A gyermek átélésének ez a lelki, szellemi folyamata azt jelenti, hogy a születéstől - sőt már a születés előtti ábrándozásainktól, fantáziálásainktól kezdve a növekedésnek megfelelően, újraéljük az egész emberi fejlődéstörténet legmeghatározóbb időszakát. A gyerek létezésének áldás volta számunkra ezen keresztül realizálódik leginkább. Ennek hatása csodálatos lélektani lehetőségeket biztosít, melyek jelentősége általában nem ismert és nem tudatosított. •479 •