Bagdy Emőke - Demetrovics Zsolt - Pilling János (szerk.): Polihistória. Tanulmányok és köszöntők Buda Béla 70. születésnapja alkalmából (Budapest, 2009)
Tanulmányok és esszék Buda Béla munkásságáról
KELEMEN GÁBOR segíti őket abban, hogy elhiggyék, képesek megbirkózni a nehézségeikkel. Az önhatékonyság érzete növeli a leleményességet, a találékonyságot és a cselekvési kedvet. Ugyanakkor a depressziós emberek pontosan és világosan látják a helyzetüket és a kvalitásaikat. A realizmus tehát a depresszió kockázati tényezője. A pszichiátriai osztályon, ahol dolgoztam, a munkatársak körében tudományos és kapcsolati szigor uralkodott. Ennek előnyös oldala a „bratyizás” és a „lelkizés” hiánya. Az osztály a monarchiabeli „békeidők” korának „szigorú, de igazságos” levegőjét, a korrekt ridegség hangulatát árasztotta. A tudományos rigorózusság osztályozó, diagnosztizáló, a kapcsolati szigorúság pedig bürokratikus volt. A képzelet világát a pszichiátriai betegek testesítették meg, főként hallucinációk formájában. Úgy tűnt, hogy a szinte gonosznak ható alkalmazott tudományosság ellentétes az elmezavarban megtestesülő képzelettel. Akkoriban sorra jelentek meg pszichiáterek által írt patográfiák a legnagyobb magyar művészekről (pl. Csontváry Kosztka Tivadarról, József Attiláról), melyekből a képzelőerő és az elmezavar rokonságára lehetett következtetni. Magam a Múzsákat tekintettem a hitelesség forrásának, de elbizonytalanodtam azok lakóhelyét illetően. A Múzsákkal nem találkoztam, s a helyemet sem találtam. Nem tudtam, hogy mindezért a közeg felel-e vagy én vagyok a felelős. Hosszú, sokszor kétnapos orvosi ügyeleteimben orosz és angol nyelvű cikkeket olvastam. Ezekről idővel recenziókat írtam szakmai folyóiratok számára. A recenziók megjelentek, viszont nem tudtam, hogy valaki olvassa-e azokat egyáltalán. Ennek az orwelli évnek a nyarán, rövid időn belül két váratlan levelet kaptam. A levelekből manifesztálódott, hogy legalább két ember létezik, aki olvasott tőlem már valamit. Az első levelet gyermekkori barátom, Kondorosi Ferenc küldte, aki akkor a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Központi Bizottságának osztályvezetője volt. Gratulált a munkámhoz, amit eufemisztikusan tudományosnak nevezett, s hívott, látogassam meg a hivatalában, Budapesten. Ugyan már visszavonulni készültem kórházi KISZ-titkári pozíciómból, melynek első nyugati utamat köszönhettem, a levél hatására egy fenntartható KISZ-karrier ívének képe sejlett fel előttem. Az egyetemi évek alatt Feri példáját követve kezdtem publikálni az egyetemi lapban. Ám néhány nappal később egy másik, engem még inkább meglepő levél érkezett. A levél feladója Buda Béla volt. Buda Béla írásai serdülőkorom felnőtté avató olvasmányai közé tartoztak. Kondorosiban szellemi testvért, Budában szellemi apát szerettem volna látni. Buda az Alkohológia folyóirat szerkesztőjeként írt. Arra biztatott, hogy ne csak recenziót küldjék, hanem írjam meg egy tanulmányban a terápia során szerzett tapasztalataimat is. Egyúttal hívott, keressem fel. A nagy emberektől érkező, idealizációs vágyaimat mozgásba hozó levelek grandiózus élményt keltettek bennem. Sorsszerűnek fogtam fel őket, melyek új utat nyithatnak az életemben. Vörösmarty Mihály Csongorjaként álltam a hármas útnál, • 64 •