Bagdy Emőke - Demetrovics Zsolt - Pilling János (szerk.): Polihistória. Tanulmányok és köszöntők Buda Béla 70. születésnapja alkalmából (Budapest, 2009)
Tanulmányok és esszék Buda Béla munkásságáról
RÁCSODÁLKOZÁS ÉS ÚJRAKEZDÉS a figyelmet. Ferenczi tanítványai nem ismerték el az önmagára irányuló libidót, az elsődleges narcizmust, hanem a társas kapcsolatot, az anya-gyermek egységet tartották meghatározónak. Nem a gyönyörelv, hanem a társkapcsolat a legfontosabb hajtóerő, állították. Először fogalmazták meg azt a tézist, hogy a pszichopatológia egyik leggyakoribb oka az, hogy a civilizációs hatások túlságosan hamar szétszakítják az anya-gyermek kapcsolati egységet. Buda fejlődéskoncepciója máshova helyezi a kritikus időszakot. Műveiben újra és újra a 9-12. év közötti kor fontosságára hívja fel a figyelmet. Ez a saját szándék tudatosításának, az erkölcsi felelősségtudat kialakulásának korszaka. Ő maga 1948 és 1951 közt élte meg ezt a kort. 1948-ban készül el Ottlik Géza „Tovább élők” című művével, melyben azt írja, hogy „az igazság nehézágyúit nem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak”. A törékeny magyar társadalomban 1948-tól, jó egy évtizeden át, főként az igazságtalanság nagyágyúi dörögtek. Sokan csak külföldön tudták elképzelni a tovább élést. Az ekkor emigráló Böszörményi-Nagy Iván fülében továbbra is ott zúgtak az igazságtalanság nagyágyúi. Nem véletlen, hogy családterápiás elméletében éppen az igazságosságra, a kapcsolati igazságra helyezte a hangsúlyt. Budát később főként a Böszörményi-Nagy-tanítvány, Helm Stierlin családidelegáció-elmélete ragadta meg. Stierlin a szülőknek azt a rejtett karriervágyát nevezi delegációnak, mely sajátos feladatérzésként jelentkezik a gyermekben. Buda nem rejtett delegáció okán, hanem apja nyílt kérésének eleget téve jelentkezett a biztos megélhetés esélyét ígérő orvosi egyetemre. Abban, hogy eljutott odáig, nagy szerepe volt egy általános iskolai tanárának, Muraközi Gyulának. Az embereket akkoriban a legsúlyosabb ítéletekkel záruló konstruált politikai perek és az államosítások tartották rettegésben. A közszellemet a korábbinál is jobban áthatotta a József Attila által leírt „hol lehet altiszt, azt kutatja...” lelkűiét. Buda szerint ez Magyarországon ma is központi motiváció. A nácizmus borzalmait túlélő, itthon maradt alig húsz pszichoanalitikus egyike, Hermann Alice 1946-ban magyar virtusként, sajátos örömforrásként írta le a rendeletek kijátszását, az adócsalást, a törvények elleni ágálást. Két évvel később az ilyen magatartást a legkevésbé sem lehetett csupán szórakozásnak nevezni. Buda az általános iskolában megkapja a fejlődéséhez elengedhetetlen impulzusokat. Magyartanára felfigyel rá, emberszámba veszi a személyiségstrukturálódás eme formatív időszakában. Nemcsak az irodalom és az anyanyelv értékeit mutatja meg neki, hanem lázba hozza ókor iránti lelkesedésével, a görög és latin világba vezető történeteivel. Valószínűleg ez a gyengéden támogató, törődő, inspiráló, identifikációt, motivációs mintát nyújtó, értékekre orientáló kapcsolat alapozza meg Buda nagylelkűségét, széles látókörét, alkotókészségét, önhatékonyságát s életművészetté fejlődő rezilienciáját.