Bagdy György (szerk.): Amit az Ecstasyról iskolásoknak, szülőknek, tanároknak, partizóknak tudni kell (Budapest, 2006)
Az ecstasy hatásai időrendi sorrendben
foglalkozzanak. Az agy legfontosabb cukorraktárai az asztrocitasejtek, amelyek az idegsejteknek igény szerint ;/előbontják" a raktározott cukrot, majd továbbítják azt az idegsejteknek. Kóros esetben az asztrocita is aktiválódik (megnagyobbodik, osztódik). Hasonlóan a mikrogliához, az aktiválódott asztrocita is az idegsejteket tápláló anyagokat termel, és akár be is tud kebelezni káros anyagokat. Ecstasyadagolás esetén a mikro- és asztroglia-aktivációnak valószínűleg az lehet a szerepe, hogy a fokozott „anyagcserenyomás" és oxidativ támadás alatt álló szerotonerg és egyéb idegsejtek működését - a fent leírt módon - még hatékonyabban támogassa. Nem szerotonerg idegsejtek károsodása Végezetül megemlítjük, hogy ecstasyadagolás után, bizonyos állatmodelleken szórványosan szerotonint nem tartalmazó idegsejtek károsodására utaló elváltozásokat is ki lehet mutatni. Ez valószínűleg a fentebb már részletezett agyi anyagcsereváltozásokkal lehet összefüggésben (láz, oxigén- és táplálékhiány). Máj- és vesekárosodás Meghgyelték, hogy az ecstasy szedése után májkárosodás és veseelégtelenség léphet fel. Rendszeres ecstasyhasználat krónikus májelégtelenséget okozhat, de előfordulhat már egyszeri ecstasybevétel után is. Valószínűsíthető, hogy az MDMA metabolizmusa során olyan anyagok keletkezhetnek, amelyek a véráramba kerülve több szerv működését is károsítják. Feltételezhető, hogy az MDMA-t „feldolgozó" májsejtek károsodhatnak, (lásd Az ecstasy veszélyei című fejezetet), de ennek jelei nem mindig észrevehetőek, ezért jelentőségét gyakran alábecsülik. A veseelégtelenség oka, hogy az izmok károsodása során szabaddá váló mioglobin (izomfehérje) a vérárammal eljut a veséhez, és ott kicsapódik a vesetubulusokban, majd elzárja azokat. Ezáltal kialakul a veseelégtelenség, amelynek következtében felszaporodnak az anyagcseretermékek, ami károsítja a szöveteket és testszerte rontja a szervek működését. 139