Balassa Iván: A magyar kukorica. Néprajzi tanulmány (Budapest, 1960)

Balassa Iván A MAGYAR KUKORICA A szerző e munkában min­denekelőtt áttekinti az Ameriká­ból származó növény kialakulá­sát és újvilági elterjedését, majd nyomon kíséri az egész világon történő térhódítását. Hazánk­ban a XVII. század első felétől terjed, s különösen a század végén hódít; elsősorban a sze­génység műveli, mert termelése nem kíván igaerőt. Elterjedésé­nek részleteit, a gazdasági rend­szerbe való beilleszkedését a szerző gazdag levéltári, törté­neti és nyelvészeti anyag alap­ján mutatja be. Balassa Iván a továbbiakban végigkíséri a kukorica művelé­sének minden mozzanatát. A vetésnek, a kapálásnak, a beta­karításnak, a raktározásnak és a morzsolásnak történeti fejlő­dését és mai néprajzi képét is megrajzolja. Teljes nyelvészeti apparátussal vizsgálja a kuko­rica részeinek, továbbá műve­lésének szókincsét, s mindehhez a környező népek anyagát is felhasználja. Komplex kutatási módszerének segítségével meg­állapítja, hogy az új növény délről részben románokon, rész­ben különböző délszláv népeken keresztül jutott el hozzánk. Művelése és szókincse eleinte a gabonanemüekéhez állott kö­zelebb, de később, különösen a kapitalista gazdálkodásban, az új növény kapás jellege egyre jobban kidomborodott. Részletesen tárgyalja a kuko­rica hasznosításának kérdését is. E növény az emberi táplál­kozásban elsősorban a korábbi pépes ételek helyére nyomult be. Manapság nálunk élelmezésre egyre kevesebb fogy belőle. Annál nagyobb a jelentősége az

Next