Balassa Iván (szerk.): Karcsai mondák - Új magyar népköltési gyűjtemény 11. (Budapest, 1963)
KARCSAI MONDÁK Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta BALASSA IVÁN Az Ortutay Gyula által elindított Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény XI. kötete csaknem négyszáz mondát mutat be a bodrogközi Karcsa gazdag prózai népköltészetéből. A mű e tekintetben egyedülálló a csaknem kizárólag meséket tartalmazó sorozatban, de egyedülálló a magyar néprajzi irodalomban is, mert eddig még senki sem adott közre egyetlen faluból sem ilyen gazdag és változatos mondakincset. A kisebb számú történeti mondákat a gyűjteményben a hiedelemmondák követik, melyek szoros kapcsolatban állanak a falu egykori hitvilágával. Hőseik a falu egyszerű emberei: Czifra Gyuri, a tudós kocsis, Pisze kondás, Maticza, az öreg Reku, Lovas, Tömöri és mások, messzeföldön ismert pásztorok, néven nevezett boszorkányok, tudós emberek, tehénrontók és gyógyítók. A róluk szóló mondákon át bepillanthatunk a cselédek, a napszámosok, szegényparasztok egykori életébe. A kötet előszava ismerteti a falu történetét, társadalmát, a mondák formai sajátosságait, a hagyományozódás módját és az adatködők életrajzát. A gazdag jegyzetanyag nemcsak a mondatípusok földrajzi elterjedéséről ad számot, hanem itt-ott megcsillantja évszázadokra visszanyúló kapcsolataikat is. A tájszójegyzék, a szak- és földrajzi mutató a kötet anyagának sokoldalú használatát könnyíti meg. A képek és térképek közelebb hozzák hozzánk a mondák előadóit és a történetek színterét. A munkát, mely az első ilyen jellegű kiadvány, a néprajzkutatókon kívül jól használhatják az irodalomtörténet, a történelem, a helytörténet és más társadalomtudományok kutatói, de bizonyára szívesen fogadják azok is, akik népünk múltbeli sorsa iránt érdeklődnek.