Balassa Iván (szerk.): Karcsai mondák - Új magyar népköltési gyűjtemény 11. (Budapest, 1963)

KARCSAI MONDÁK Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta BALASSA IVÁN Az Ortutay Gyula által elindított Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény XI. kötete csaknem négyszáz mon­dát mutat be a bodrogközi Karcsa gazdag prózai népköltészetéből. A mű e tekintetben egyedülálló a csak­nem kizárólag meséket tartalmazó sorozatban, de egyedülálló a ma­gyar néprajzi irodalomban is, mert eddig még senki sem adott közre egyetlen faluból sem ilyen gazdag és változatos mondakincset. A kisebb számú történeti mondá­kat a gyűjteményben a hiedelem­mondák követik, melyek szoros kap­csolatban állanak a falu egykori hit­világával. Hőseik a falu egyszerű emberei: Czifra Gyuri, a tudós ko­csis, Pisze kondás, Maticza, az öreg Reku, Lovas, Tömöri és mások, messzeföldön ismert pásztorok, né­ven nevezett boszorkányok, tudós emberek, tehénrontók és gyógyítók. A róluk szóló mondákon át bepil­lanthatunk a cselédek, a napszámo­sok, szegényparasztok egykori életé­be. A kötet előszava ismerteti a falu történetét, társadalmát, a mondák formai sajátosságait, a hagyományo­­zódás módját és az adatködők élet­rajzát. A gazdag jegyzetanyag nem­csak a mondatípusok földrajzi elter­jedéséről ad számot, hanem itt-ott megcsillantja évszázadokra vissza­nyúló kapcsolataikat is. A tájszó­­jegyzék, a szak- és földrajzi mutató a kötet anyagának sokoldalú hasz­nálatát könnyíti meg. A képek és térképek közelebb hozzák hozzánk a mondák előadóit és a történetek színterét. A munkát, mely az első ilyen jel­legű kiadvány, a néprajzkutatókon kívül jól használhatják az irodalom­­történet, a történelem, a helytörté­net és más társadalomtudományok kutatói, de bizonyára szívesen fo­gadják azok is, akik népünk múlt­beli sorsa iránt érdeklődnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom