Balázs György: A beton és vasbeton kutatás története II. A kutatás támogatása. A tudományos ismeretterjesztés. A tudományos képzés. Akik a betonért sokat tettek - Beton és vasbeton 6. (Budapest, 2005)
23. A kutatás támogatása
Az 1965. évi beszámoló szerint a munkaközösség kutatómunkája a szaktudományok továbbfejlesztése mellett a népgazdaság számára közvetlenül felhasználható eljárásokat, módszereket is eredményezett. Ezek a következők: Betonok vízzáróságának növelése; a beton szilárdságának gyorsítása; salakadalékkal készülő nehézbetonok; szilárdságnövelés nedves őrléssel; összpontos erőkkel terhelt lemezek számítása; alapozási héj szerkezetek; nemzetközi betonvizsgálati szabványok (KGST); különleges követelményeket szolgáló betonok; könnyűadalékos betonok technológiája, korszerű anyagminősítő módszerek; felületi tartószerkezetek; víztornyok és medencék javítása műgyanták alkalmazásával; együttdolgozó szerkezetek, könnyűacél-szerkezetek és ponthegesztett kapcsolatok méretezési módszere; ragasztott sínkapcsolatok; optikai feszültségmérés továbbfejlesztése; elektronikus számítógép programozása; önhordó vasúti kocsik és héjak számítási módszere; korszerű nagytérelhatároló és nyílászáró szerkezetek; különféle ipari és mezőgazdasági típusépítmények kidolgozása; csőcölöpök; szemben támasztott hídfőszerkezetek; cölöp-próbaterhelések értékelése; talajvízszint-süllyesztés hidraulikai számításai; stabilizált földutak; településszociológiái adatok; az öntözés, belvízrendezés, valamint a szennyvíztisztítással kapcsolatos tervezési normák; kis vízépítési műtárgyak hidraulikai méretezésével kapcsolatos adatok és módszerek. A Munkaközösségnek széles körű volt az irodalmi tevékenysége. Az Építéstudományi Munkaközösség munkáját az Acta Technica, a Műszaki Tudományok Osztálya Osztályközleményei, az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, az ÉKME Tudományos Közlemények, valamint egyéb hazai és külföldi szaklapokban megjelent, 1950-54 között 202, 1955-59 között 435, 1960-64 között 565, összesen 1202 tudományos eredményt tartalmazó publikáció, továbbá 1950-54 között 24 (576 ív), 1955-59 között 27 (893 ív), 1960—64 között 46 (1377 ív), összesen 97 (2846 ív) szakkönyv bizonyítja. A könyvírásban az Építőanyagok Tanszék, a Geotechnika Tanszék és a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék járt az élen. A Munkaközösség tanszékei a szocialista országok kutatószerveivel építettek ki baráti kapcsolatokat és esetenként közösen kutattak. Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya 1950-től szorgalmazta, és az MTA Elnökségének 1964. évi 120/1964 sz. határozatával kifejezésre is juttatta egy MTA Műszaki Mechanikai Kutató Intézet létesítésének a szükségességét. Dr. Petrasovits Géza tudományos titkár (1966) szerint a Mechanikai Kutató Intézet kutatási területe szorosan csatlakozik a mély- és magasépítési, valamint gépészeti népgazdasági ágazathoz, de ezen túlmenően alig van olyan iparág, amellyel kapcsolatban műszaki mechanikai problémák ne vetődnének fel. Az új intézet létesítésével a műszaki mechanika vonalán felszámolható a jelenlegi lemaradás. Az új kutatóintézetet kezdetben egy Budaörsi úti kutatóközpont részeként tervezték, majd a BME területére. Komoly előkészületek folytak, de önálló mechanikai intézetet nem hoztak létre. 1968-ban a munkaközösségeket átszervezték, és a BME-n hét, a szilárd testek mechanikájával foglalkozó tanszékének kutatóit összefogó egységet hoznak létre, amely az MTA Műszaki Mechanikai Tanszéki Munkaközössége nevet kapta. 43