Balázs Györgyné: Korkép kialakítása a történelemoktatásban (Budapest, 1970)
IV. Pedagógiai tényfeltárásunk módszerei
csolódással stb. A téma oktatása során arra törekedtünk, hogy biztosítsuk a kor teljes képének bemutatását. Ezért az előzetes tervezés során megállapodtunk abban, szólunk a pozitív irányú fejlődésről is, pl. arról, hogy a film, a strand, a turisztika ekkor vált a tömegszórakozás eszközévé. A tanár egy képben mutatta be e sokrétű történeti folyamatot. A „Gyenes” strand bemutatása után amelyhez a tanulók közvetett, családi tapasztalata is kapcsolódott — az illegális találkozók területéről is képet adott, bemutatta a KIMSZ tagjainak életformáját, és érzékeltette, hogy modern életforma képviselőiről van szó. Mellette szinte átmenet nélkül került sor az előadásban a hercegnő felbukkanására s egy félmondatos említés a film általánossá válásáról, az elmaradott köztudatról, amely a hercegnő „jóságától” hatódik meg. S végül az a puszta megjegyzése, hogy ebbe az édes világban keseredett meg József Attila; az evidencia élményét adta. Ez a világ, úgy ahogy van, pusztulásra érett, szemforgató jóságával s az egyes területeken való előrehaladásával együtt. A történelmi szituáció e formában való bemutatása valóban korszerű. Hiszen nem körülírja, hanem magyarázza, nem fejtegeti a jelenségeket, hanem egy képben láttatja, érzékelteti és érteti a folyamatot. Ez a történelmi képalkotási mód átvette a film hasznosítható kifejezési eszközeit. A képek a lényegre törtek, nem időztek a mondanivaló számára mellékes tények leírásánál. A „vágás” a polarizáltságot mutatja, a tényszerű megjegyzés a költő haláláról, az egyetlen, amely mintegy kívülállóként tárja fel a kort. A megjegyzés azonban szigorúan a tényekre vonatkozik. A tényeknek ilyen formába öntése olyan, amely az ítélet végiggondolására sarkall. Nem lehet nem állást foglalni, nem lehet nem a haladás oldalára állni. E rövid bemutatás és elemzés egyben azt is jelezte, hogy kaptunk hasznosítható támpontokat az oktatás módszereire vonatkozóan is. Bár e könyvben e probléma elméleti vonatkozásait nem tártuk fel, a tartalom, folyamat és módszer dialektikáját figyelembe vettük. Tapasztaltuk azt is, hogy korántsem használtuk fel a hagyományos módszerekben rejlő lehetőségeket. Az 1964 —65-ös tanévben végzett munka óriási energiát igényelt a résztvevő tanároktól. A legtöbb nehézség szükségképpen abból adódott, hogy nem egy új módszer beiktatása volt a feladat. Az anyag tartalmát törekedtünk úgy feltárni, hogy az a történeti hűség és a tanulóra való maximális hatás követelményeinek megfeleljen. A legtöbb probléma abból adódott, hogy nem alakult ki az irányítás és az ellenőrzés olyan metodikája, amely lehetővé tehette 18* 275