Balázs Mihály: Az erdélyi antitrinitarizmus az 1560-as évek végén - Humanizmus és reformáció 14. (Budapest, 1988)
Balazs Mihály AZ ERDÉLYI ANTITRINITARIZMUS AZ 1 560-AS ÉVEK VÉGÉN (Humanizmus és reformáció 14.) A szerző az erdélyi antitrinitarizmus rövid — 1567-től 1571-ig terjedő — periódusát elemzi. A kiválasztott időszak rendkívül fontos, hiszen ekkor jelenik meg a később egyházzá szerveződő mozgalom, s ekkor még nyomtatásban napvilágot látnak — olykor nagy európai visszhangot kiváltva — a későbbi fejlemények számára is kiindulópontot jelentő munkák. A könyv négy témakörben krisztológia. keresztségtan, szociáletikai nézetek, vallási tolerancia - vizsgálja a kibontakozóban levő mozgalom vezető egyéniségeinek (Dávid Ferenc és közvetlen munkatársai) nézeteit. Egy-egy mű esetében az alapvető forráskutatásig is elmenve próbálja megragadni az erdélyi szentháromság-tagadók mozgalmának az európai heterodoxián belüli izgalmas, egyéni sajátosságait. Servet, Lelio és Fausto Sozzini, valamint különösen a toleranciaelméletben jelentékenyet alkotó bázeli erazmiánus humanisták (köztük Sebastian Castellio) mellett a vizsgálat különösen nagy figyelmet fordít az itteniekkel talán leginkább rokonítható lengyelországi áramlatokra és személyiségekre. A függelék közli a nehezen hozzáférhető szövegek némelyikét, valamint a forrásvizsgálat ellenőrizhetőnek szánt eredményeit. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST ISBN 963 05 4685 X