Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége - Humanizmus és reformáció 5. (Budapest, 1975)
Kolostori műveltség
esküje az evangéliumra történt /102/. Hogy az ostya azonosítható-e a vérző ostya említett szegedi ereklyéjével, az a rendelkezésünkre álló forrásokból nem derül ki. A mariánusok a XV. században a szerzetesi fegyelem lazulása miatt súlyos válságba jutottak, és a megsemmisülés fenyegette őket, minthogy az obszerváns irányzat hazánkban is megkezdte hódító útját. Ismeretes, hogy Cesarini Julián pápai legátus az obszervancia híve volt, aki a szegedi mariánus templomot és kolostort 1444-ben az obszervánsoknak ítélte oda/103/. Ennek átadására azonban nem került sor, mert a mariánusok is a reform útjára tértek. Éppen Szegeden tartott tartományi gyűlésükön (1452) választották meg provinciálissá Igali Fábián testvért, aki okosságával, példamutatásával a provinciát megmentette az enyészettől/104/. Itt csak röviden utalunk rá, hogy az obszervánsok ezek után Alsóvároson az omladozó Szent Péter-templom mellett alapítottak kolostort. Néhány adatból és kőmaradványból következtetve a templomot talán még a johanniták építették a Xm. század fordulóján. Erről más helyen szólunk. A letelepedés ellen a mariánusok végsőkig tiltakoztak. Csak a század végén került egyezségre a sor. Várad! Péter kalocsai érsek a mariánusokat, Bakócz Tamás akkor még egri püspök, királyi kancellár viszont az obszerváns szalvatoriánusokat támogatta. A két főpap ösztönzésére azután úgy egyeztek meg (1495), hogy a mariánusok mégis belenyugodtak az alsóvárosi alapításba, de kikötötték, hogy ebből az ő egyházukra semmi hátrány nem származhat, és nekik is éppen úgy joguk van tovább is alamizsnát kérni, mint addig /105/. A mohácsi vész után Pest felől visszavonuló török hadak elől Szeged népének egy része a Szent Erzsébet-kolostorba menekült, ahol állhatatosan védekezett, de 1526. szeptember 29-én a reggeltől estig tartó harc után az ellenség győzött. A török a kolostort és a várost most dúlta föl először. A kezdődő hitújítás és hódoltság a mariánus rendtartományt valósággal megtizedelte. A kolostorok elnéptelenednek, a rendtársak egyrésze a reformáció hívévé szegődik. A provincia és Szeged városa ősi, bensőséges kapcsolatát szépen jellemzi, hogy Zákány István, a híres szegedi főbíró a maga költségén teszi lehetővé, hogy 1536-ban az ősi Szent Erzsébet-templomban még tartómánygyűlést tartsanak, ahol a regula szigorú megtartását hangsúlyozta az új provinciális/106/. A szegedi kolostort 1542-ben végleg elvesztették a mariánusok. Egyházukból mecset lett, amely a hódoltságot olyan jókarban vészelte át, hogy Nádasdy László Csanádi püspök a XVIII. század elején püspöki székesegyházként akarta újjáépíteni. Maradványai még Dugonics András gyermekkorában is megvoltak. "Ezen templomnak omladékját - írja /107/ - magam is láttam gyermekkoromban, de hogy ezután Mária Terézia királynénk alatt a Tisza felé ama kaszamaták (= a mai rom) felépítettek, ennek dülledékjei is elrontattak, mivel tőllök nem messze vala általellenekben. " Ami a kolostor egykorú műveltségét illeti, csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Ebből a klastromból indult Szegedi Benedek franclskánus püspök/108/, a váradi egyházmegye vikáriusa (1493), a Pécsett és Váradon működő Szegedi Elek magister/109/, jeles hitszónok (1532), Szegedi Balázs, a krakkói egyetem baccalaureusa, aki Temesvári Pelbárt egyik művébe írt a Szent írás lehetséges értelmezésiről glosszákat /110/. Eszerint a Szent írás négyféleképpen értelmezhető: "morallter, historice, allegorice, analogice, vulgo: erkölcs szerint, lőtt dolog szerint, lelki értelem szerint, mennyel értelem szerint. " Szegedi Gergely ferrarai egyetemi hallgató /111/, Szegedi György egyházi szónok 1510-ben döghalál áldozata lett /112/, majd egy másik Szegedi Gergely, a Sorbonne doktora (1515), à hazai ellenreformáció egyik úttörő alakja /113/, akiről még szó lesz, továbbá Szegedi Ferenc tartományfőnök (+1568). Ismeretes még Kamanczy Máté /114/, aki 1531 előtt sze26