Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége - Humanizmus és reformáció 5. (Budapest, 1975)
Reformáció, hódoltság, diaszpóra
A város 1552-ben jutott végleg a török kezére. A szomorú esemény mozzanatait a történetírás tisztázta/350/. A városon teljesedő végzet egy pillanatra bejutott Európa irodalmi tudatába, sőt tovább él a folklórhagyományokban is. A sort Tinódi Lantos Sebestyén kezdi, akinek "fél kedvében" szerzett históriás éneke, a "Szegedi Veszedelem" a Mátyás napján kezdődő küzdelmet Kassán már "nagy böjt közepiben" versbe foglalja. Első híreit, szabatos értesüléseit föltétlenül az idemenekült szegedi kalmároktól kapta: Szertelen, veszödelm lám gyakran érközik, Istennek ostora fejőnkön jelönik, A kegyötlen pogány rajtunk döhösködik Mert az mi életünk lám soha nem jobbodik. Én beszédöm lészen mast történt dolgokról, Nagy Szegedön esött szertelen csudákról, Sok terek és magyar ott elhullásokról, Méltó, hogy én írjak szerencse forgásáról/351/. Szokásától eltérően ennél az éneknél kiemelt dallamjelzést, " a d notam" utasítást nem adott. Ebből természetesen nehezen következtethető,-hogy eredeti szegedi dallamot örökített volna meg. Sajnos, a dallam rokonságának, a kor zenéjével való összefüggésének magyarázatában mind Szabolcsi Bence/352/, mind legújabban Csomasz Tóth Kálmán/353/ feltűnően szűkszavú, tanácstalan. Érdemes bővebben idéznünk a török forrásokat is/354/, amelyekben a naiv epikai előadás hangján, szinte az Ezeregyéjszaka bubájával jelenik meg előttünk a város: "A szerencsétlen Magyarországnak azon a részén van egy nagy város - írja Kemal ,pasa záde, egykorú török történetíró-, mely a gonosz hitetleneknek ősi gyülekező, a harcot kereső csavargóknak szülő helye. Szegedin néven ismeretes és földjének termékenységéről, éghajlatának kellemes voltáról, vizének jó ízéről, továbbá óriási kiterjedéséről, nagy épületeiről, mindennemű javainak bőségéről és végre arról volt híres, hogy lakosai között igen nagy számmal vannak dúsgazdagok. Aki szomorúan és leverve megy bele, vidám és jókedvű lesz, s megszabadul a gondok és aggodalmak nehéz bilincseiből. A nevezett szép város egy távoli forrásból, Rusz-országból eredő mély folyó partján épült, mintegy szépségjel a föld istennőjének arcán. Közterei mindennemű harcosok gyülekező helyei voltak, utcái pedig telve valának ritka és értékes árukkal, melyeket a kereskedők hoztak minden irányból. Ellenség ide még sohasem tette be a lábát. Minden zege-zuga telve lévén élelmiszerekkel, kinccsel, gazdagsággal. Lakóinak életmódja könnyű és kellemes volt. Fiatalja, öregje az élet gondjaitól és terheitől szabadon, gondtalanul élt, mintegy gyermek. Öregnek, fiatalnak tömérdek kincse, vagyona, A városnak minden zuga tömve gazdagsággal." Egy másik török történetíró, Dselál záde Mustata szerint Szegedin "erős vár, melynek körülötte vont bástyái az égig érnek, fala a kilencedik éghez hasonló szélességű, belseje pedig tele van templomokkal és zárdákkal". A város feldúlása után 89