Balogh László: Asztalos István - Irodalomtörténeti füzetek 65. (Budapest, 1969)
Vád és panasz
szabadító mégis Móricz Zsigmond volt. Asztalos pályakezdésének idején Móricz irodalmi és publicisztikai tevékenysége, egyre radikálisabb indulatoktól hevített emberi magatartása különösen alkalmas volt, hogy egy útkereső, tapogatózó fiatal író művészi szemléletét felszabadítsa és helyes kísérleteibe új erőt öntsön. Móricz a harmincas évek közepére mindjobban magára marad. A Nyugat szerkesztését csalódottan otthagyta s lassan kihullnak mellőle kortársai. Először Krúdy aludt el, aztán Móra, majd Karinthy. S feljajdul, amikor a fiatalok is kibuknak a sorból: ,,.. .vannak művészek, akiknek nincs más sorsuk, csak az, ami szegény drága fiunkat, barátunkat, a nagy költőt, József Attilát érte utol tegnap, sorstragédia —, egy súlyos teher vonat alakjában.”13 Egyre makacsabbul idézi maga mellé a holt barátokat: Adyt és Rippl Rónait és az élőt: Medgyessv Ferencet. Mind határozottabb formát öltő művészi és harci programjához keresi a fegyvertársakat. Lelkesen számol be a Magyarország felfedezése sorozatról, a falukutató művekről s védelmébe veszi a parasztsorból előlépő írókat: Szabó Pált, Veres Pétert, Sinka Istvánt és másokat, akik „ott mozognak bátran és biztosan az irodalom határozott és történelmileg kialakult mezején.”14 A harmincas évek országos gondjai, erősödő társadalmi mozgolódásai, a fiatalok bátor népi hangja, demokratizmusa Móriczot újra a porondra szólítja és újabb küzdelmekbe sarkallja. Ekkor járja megújult energiával az országot és írja megdöbbentő riportjait, hogy ráterelje a figyelmet a magyar népélet kiáltó bajaira: az ormánysági egykére, a falvak és tanyák kulturális elmaradottságára, a parasztság földéhségére, a pesti külvárosok nyomorára. Cikkei erős társadalmi töltéssel telítődnek; novellái, regényei cselekvésre serkentenek és reménykedve keresik a megoldás módozatait. Ez idő tájt születnek sűrű közegű, új szemléletet hordozó elbeszélései, 13 Közös ifjúság kötelez. Levél Medgyessy Ferenc barátomról. Móricz Zsigmond: Irodalomról, művészetről. Bp. 1959. I—II. (A továbbiakban: Móricz Zsigmond) II. 369. 14 Lehet-e a parasztból író? Móricz Zsigmond II. 303. 57