Balogh László: Asztalos István - Irodalomtörténeti füzetek 65. (Budapest, 1969)
Író a hadak útján
műveit. A szűk erdélyiségből most lép országos porondra. Ez magatartásában is változást hoz. Tájékozódik, tisztázza a nézeteit, megjelöli helyét a társadalmi és irodalmi frontvonalban: „Túl közel van, bajosan lehetne pontosan rostálni a húszas évek utáni népi irodalmat. Hiszen nemhogy József Attilát, de még Adyt is kivernék még mindig szívesen és sokan a magyar irodalomtörténetből. Kiszélesítem itten hát a vonalat, s mert annak látom, mint társadalmi jelenséggel foglalkozom vele. Tagadom a véletlent. Csak a nemlátó szem »lát« összefüggéstelenséget a társadalmi jelenségekben. A legmerészebben megkiáltó Ady, József Attila és Móricz után, azon a vonalon, már nem lehetett újabbat mondani. Már a korszellem, de maga a magyar nép elfojtásra ítélt s mégis felszivárgó elégedetlensége is egyebet követelt. A fiatalabb nemzedék tehát a népi kérdések belülről való feltárásával igyekezett folytatni ezt a vonalat. Legeslegelején szociografizált. Helyeket és neveket írt le bátran s megcáfolhatatlanul. Számokkal, adatokkal s az írás nagy erejével mutatta meg az uradalmi cseléd, kapás, részes, kubikos és sok hasonló rangú szegény ember életét. Szétszaggatta a csokros-bokrótás romantikát, harcot hozott, s megmozgatta a húszas évek utáni tespedést. Legtöbbje s legértékesebbje, ha már értelmiséggé vált is, népi származású volt, felelősséggel jött, s legtöbbször elég volt már csak emlékeihez nyúlnia. Szótszaggatta a romantikát, s ott állt aztán a kész számadással, de pont után az ú j mondat előtt. Sajnos ott áll biza még ma is, kínlódik a fogalmazással . . . De folytassam tovább. Nemcsak a falukutatásban, hanem versben és prózában is ez az összegesítés látszik népi irodalmunkban, bár tagadhatatlan, hogy egy lépéssel tovább haladt itt ez a vonal. A népből is jelentkeztek már szószólók, paraszt- és munkásírók, s ha még nyersen is, de maga a nép szemléletét hozzák. Frissen szakadtak ki, s amit el is veszítenek a vámon, megnyerhetik a réven. A paraszt s a munkás szemével látnak — másként nem is tudnának. Nyersek és darabosak, s lassan csiszolódnak, akár a népdal. Mivel pedig a társadalmi rend változó, s mivel az iro-76