Balogh László: Asztalos István - Irodalomtörténeti füzetek 65. (Budapest, 1969)
Író a hadak útján
azzal, hogy megmenti majd magát a nép, csak hagyják — hanem mert állandóan tájékozódni akar azokról a mindennapi kérdésekről, amelyek ma a magyar falvak életét meghatározzák.”18 Keményedik, szilárdul Asztalos István világnézete. Új kiadója 1943-ban hirdeti, hogy előkészületben regénye: Kedves Péter élete, melynek mondandóját egy 1942 vagy 1943-ban készült írásában vázolja. Milyen jellemző, hogy József Attila Ars poetica című költeményének ezt a két versszakát írja mottóul vallomása fölé: Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmánv módon a szolga ostobát. Én nem fogom be poros számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt. . . S utána elmondja, hogyan pattant ki a regény ötlete. Egy késő délután egyik novellájának cenzúrájára várakozott a törvényszék folyosóján. Elfogja a szorongás, amely az efféle hivatalos helyen a szegényembert meglepi, legyen bármilyen bűntelen. Az ablakból a városi börtön udvarára lát, ahová most érkezik „haza” a munkára kirendelt rabok egy csoportja. „Loptak, raboltak, vagy éppen öltek, s most bűnhődnek a mérték szerint: »ahogy az igazságosság látszatának megfelel«. De vajon mi van a látszat mögött ?. . . Miért loptak, raboltak, öltek?. . . Szórakozásból, vagy beteges hajlamból csupán?. . .. S ott, s akkor, a törvényszék folyosóján, a cenzor és a börtön közelségében határoztam el, hogy könyvbe írom Kedves Péter, jobban mondva Péterék életét. Azt, ami az igazságosság látszata mögött van, az igazságot. Meggyőződésem, hogy testi és lelki 18 Asztaios István: Falunéző. Termés, 1943. Nyár. 80