Balogh Tibor: Lélek és játék (Budapest, 2001)
A játéknak - ha nem is feltétlenül rossz - többnyire könnyed a „híre”. A Magyar Értelmező Kéziszótár megfelelő címszava szerint a ’játék’ - első jelentésében - gyermekek időtöltésként, szórakozásképp gyakorolt szabad tevékenysége. Önfeledt megnyilvánulás ; s ha néha kissé túlzó egyenlősítéssel is, de a ’gyerekjáték’ minősítést a ’könnyű feladatok’ azonos jelentésű fogalmaként vagyunk hajlamosak használni. Természetesen él a ’játék’ azon jelentése is, amely szerint az szabályok által meghatározott - ilyképpen főként csoportos tevékenység, ám ugyanakkor azt se feledjük, hogy mily gyakran tituláljuk játéknak a művészek és sportolók produkcióit, s hogy egy „szigorúbb” területről is példát vegyünk: a képzelet, a szerelem és a véletlen játékain túl - melyek furcsa, szeszélyes összerendeződések - a műszaki nyelv játéknak nevezi a szerkezetek, alkatrészek szükséges elmozdulási lehetőségét, valamely mérlegnek az egyensúlyi helyzet beálltáig megfigyelhető megnyilvánulásait is. A játék jelentéstípusait tehát a könnyedség mellett a szeszélyességgel, a képzelettel, a szabadsággal, a véletlennel és az el nem ért egyensúllyal kapcsolhatjuk össze - nem feledkezve meg a szabályokról sem! De mit ad az embernek a játék? József Attilának nyilván sokat adott, hiszen így írt: És tudom, mint a kisgyerek, csak az boldog, ki játszhat. Én sok játékot ismerek, hisz a valóság elpereg és megmarad a látszat. (Könnyű, fehér ruhában) A kisgyermekkort bizonyos fokig visszahozni képes játék tehát, azért igazán érték a költő számára, mert a múlandó valóság helyett a látszat maradandóságával ajándékozza meg. S a játék látszatai - úgy tűnik - nem formális, jelenség szintű csillanások, hanem a lényeget nyújtó rögzülések. 7