Bandy, Alex: A Csokoládé-gyilkosság. Egy filozófus másik élete (Budapest, 2014)
Tizenötödik fejezet: Londoni emberünk
312 TIZENÖTÖDIK FEJEZET Mivelhogy több anyag nem került nyilvánosságra, nem tudtam, hogy a BM - ekkor már formailag megszűnt az ÁVH - „Kovács Gábor” miatt kezdett Lakatos Imrével foglalkozni, vagy mert baráti viszonyt ápolt olyan személyekkel, mint például Mérei Ferenc, akit figyelt a BM, és akinek külföldi kapcsolatait akarta feltérképezni. Méreit vagy Litván Györgyöt és másokat, akik ismerték Lakatost, csak 1958-ban tartóztatták le. Vallomásukban többször is szerepel Lakatos Imre neve, de ez nem válasz a kérdésre, hogy miért figyelte levelezését a BM már 1957-ben. Már az előző fejezetben is felmerült a kérdés, hogy miket is művelt Lakatos Imre a forradalom heteiben. Habár erről nem tudunk meg semmit, a vastag „Hungaricus” anyagban olvasottak alapján Lakatos nagyon is aktív volt a forradalom leverése utáni napokban. Csodálkoztam is, mivel senki sem említette ezt azok közül, akik akkoriban jól ismerték őt. Teljesen véletlenül Litván György éppen akkor lépett be a Történeti Hivatalba (ami akkor a BM épületének oldalán, a József Attila utcai bejáratnál volt), én pedig rögtön rákérdeztem több részletre. „Az mind hazugság volt - mondta Litván -, azokra vallottunk, akik már nem voltak veszélyben.”467 Litván és Mérei esetétől eltérően a volt NÉKOSZ-vezetőt, Kardos Lászlót már 1957 májusában őrizetbe vette a rendőrség. Az 1957. július 13-i kihallgatásán Kardos elmondta, hogy 1956-ban Gimes Miklóssal találkozott Lakatos Imre lakásán, több személy társaságában.468 Tekintve az akkori időket és a mindenhol összeesküvéseket szimatoló belügyeseket, feltételezem, hogy utánanéztek, kiről van szó. (A kihallgatótiszt nem kérdezte Kardostól, hogy ki volt Lakatos.) Viszont a Kardosénál sokkal érdekesebb személyes információkat kapott a belügy egy szemrevaló, eszes, huszonéves nőtől. Erki Edit nyitott, színes egyéniség benyomását keltette. Néha kicsit locska-fecske, mint mikor Lutter Éva neve került szóba: „A 40-es évek végén, 50-es évek elején fél Budapest vele akart összebújni [...], a másik fele velem” - állította. Amolyan minden lében kanál típus volt, de nem idegesítően az. Úgy tűnt, hogy mindenkit ismer - ami nem meglepő egy közkedvelt újságíró és szerkesztő részéről -, s jóllehet elképzelhető, hogy volt némi hencegés is abban, ahogy a nevekkel dobálózott, két emberről egy szót sem szólt, pedig lett volna mit mondania. Az egyik Hollós Ervin volt, a másik Hamvas Judit. Fekete Sándor „Hungaricus” álnéven írt egy figyelemreméltó könyvecskét arról, hogy mi vezetett a forradalom kitöréséhez, és milyen tanulsá-