Bandy, Alex: A Csokoládé-gyilkosság. Egy filozófus másik élete (Budapest, 2014)
Tizenhatodik fejezet: Lakatos Imre önéletrajza
LAKATOS IMRE ÖNÉLETRAJZA 353 Az amerikai FBI-nak írta Lakatos, hogy „születésnapi lapokat és időnként rövidebb leveleket váltok két régi barátommal, akik Magyarországon élnek”, és habár ez nem egészen igaz, tényleg kevés emberrel levelezett. De Balázs Vilmának bőven írt időhiányról, pénzhiányról, könyvhiányról és ihlethiányról. Nőhiány nem volt, de egyik sem volt a „nagy O”. Nemcsak otthonhagyott könyvei miatt panaszkodott, hanem gyakran kérte Lukács, Fogarasi, Radnóti, Németh László és József Attila könyveit. A kollégiumi „frakció” tagjai közül kapcsolatban maradt Mihályi Gáborral. Érdeklődött a hazai hírek felől: „Tekintettel arra, hogy 1500 km-ről lehetetlen megállapítani, mi igaz és hogyan igaz az, amit hall az ember otthonról. [...] ha kapok egy-egy hírt, félnapig nem tudok dolgozni az izgalomtól.” Ellentétben a Nagyváradról küldött leveleivel, itt egyértelműen gondolt arra, hogy leveleit figyelheti a hatóság. Egy helyen reményének ad hangot, hogy Rényinek nem okozott kellemetlenséget azzal, hogy írt neki (értsd, hogy egy disszidenstől kapott levelet). Néha meg felbontott egy már kész levelet, hogy valamit hozzáírjon, egy utóiratban meg is említi, hogy ő bontotta fel a levelet. Az viszont nem világos, hogy az angol hatóságokra is gyanakodott-e. Az egyértelmű, hogy a hatóságok véleménye fontos volt számára, mivel teljes egyenjogúságot élvező brit állampolgár akart lenni. Mindenekelőtt: nem hiszem, hogy valaha hazamegyek, történjen bármi. Persze vendégségbe, az lehet. De gyerekeim angolok lesznek és most úgy tűnik nekem, hogy a 20. században csak Angliában lehet emberi módon élni. A szabadságot illetően: a negatív szabadság teljes, a pozitív (a hegeli-marxi értelemben mint Selbstrealisierung vagy mi) persze hiányos. Anglia nem hazám még, és nem tudom, lesz-e valaha; de három év múlva angol állampolgár leszek és az is maradok!- írta Balázséknak 1959. július 22-én. Az egyik 1958. októberi levelében panaszkodott pénzügyi helyzetéről, hozzátéve, hogy „egy év Kalifornia, az segítene, de vörös múltam miatt félek, hogy nem megy”, de ugyanezt nem vélte akadálynak a brit honosítást illetően. Tévedett. Az angol Home Office figyelembe vette, és elutasította Lakatos állampolgársági kérvényét. Komoly kétségek merültek fel az angolok részéről, s egy 1966. december 7-i dokumentum fogalmazása szerint „figyelembe véve egy ilyen megalapozott kételyt, a döntés az államot kell, hogy védje, a kérelmező hátrányára”. Röviden: a valóban elsőrangú személyek magas dicsérete ellenére valami bűzlött az angol belügynek Mr. Imre Lakatos kapcsán.