Bandy, Alex: A Csokoládé-gyilkosság. Egy filozófus másik élete (Budapest, 2014)
Függelék
652 FÜGGELÉK don jelent meg - Nyiszli erdélyi magyar orvos volt - 1946-ban, és ez a könyv sem kapott különösebb figyelmet. Tizennégy évvel később megjelent angol fordításban, Auschwitz: A Doctor’s Eyewitness Account, és az előszót Bruno Bettelheim írta. Szalai Sándor: ítél a magyar népi A magyar háborús bűnperek tanulságai (1946). Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek (1946). Érdekfeszítő beszélgetések bebörtönzött nyilasokkal, köztük Szálasi Ferencel. Szirmai (1901-1961) munkatársa dr. Gartner Pál (1900-1975) pszichoanalitikus (József Attila orvosa) volt, aki mindegyik beszélgetés után hozzáfűzte saját gondolatait. Gartner lánya, a színésznő Gordon Zsuzsa elmondta egy interjúban, mi maradt ki a kötetből, amit Rákosi betiltatott. (Hajba Ferenc: „Gordon Zsuzsa történelmi félelmei”, Népszabadság, 2011. augusztus 19. A könyv második kiadása csak 1993-ban jelenhetett meg.) Vihar Béla: Sárga könyv: Adatok a magyar zsidóság háborús szenvedéseiből 1941-1945 (1946). Az előszó 1945 májusában íródott. A több mint 200 oldalas könyv összefoglalja a történteket, dokumentumokat, adatokat, újságjelentéseket és tanúvallomásokat közöl. Moór Gyula: Tegnap és holnap között (1947). Moór cikkei és beszédei 1945. június 17. és 1947. március 4. között. A kiváló jogtudós főleg a demokrácia természetéről és az értelmiség szerepéről értekezett. De kitért például a szovjet alkotmányra is, hangot adva kételyeinek, hogy a szovjet állam tud-e megfelelően teljesíteni. Korábban Moór felemelte szavát a fasizmussal és a nácikkal szemben, és írásainak tanúsága szerint kész volt a kommunistáknak megadni a lehetőséget a bizonyításra. Moór figyelmeztetett rá, hogy a moderáció hiánya és a doktrinér elvek társadalomra való ráerőszakolása a legnagyobb veszély, amely az új magyar demokráciára leselkedik. Lakatos Imre szemlézte a könyvet, és egyben ez volt a kezdőlövés Moórra, akit egy évvel később nyugállományba kényszerítettek és 1949-ben a akadémiai tagságától is megfosztottak. Lakatos azt állította, hogy Moór „saját hitelét is rontja” azzal, hogy szerinte „Rákosi pártja a meggondolatlan »szélsőségek«, »a doktriner elvek túlzó és végleges erőszakolásának« pártja, hogy Gerő pártja a rombolás, hogy Révai és Lukács pártja a tudatlanság pártja stb.” (Lakatos Imre: „»Haladó tudós« a demokráciában”, Tovább, 1947. június 13., 3.) Munkácsi Ernő (szerk.): Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához (1947). Radisics Elemér: Judaizmus, antiszemitizmus, cionizmus (1947). Sartre, Jean-Paul: Vádirat az antiszemitizmus ellen (1947). Szekfű Gyula: Forradalom után (1947). A háború és előzményei komoly önvizsgálatra késztette a kiváló történészt, de a Szovjetuniótól való félelme túlzásokba vitte, és teljes behódoltságot javasolt nemzetének. - A kommunista vezetés, főleg Révai nem győzött hízelegni az idős tudósnak. (Lásd Kállai és mtsai, 1945). 1945-ben moszkvai nagykövetnek is kinevezték. - A „régi” Szekfűre ugyanaz várt volna, mint Moórra. Még így is csak az utolsó pillanatban sikerült rokonait levetetnie a kitelepítési listáról. Szomorúan tanulságos Szekfű háború utáni élete. Lásd Hatos Pál tanulmányát a Kommentár 2011/2. számában, továbbá: Dénes Iván Zoltán (szerk): Szekfű Gyula, Budapest, 2001. Bibó István: „Zsidókérdés Magyarországon 1944 után”, Válasz, 1948/10-11. Máig az egyik legjobb tanulmány e témában, főleg annak fényében, hogy maga a szerző sem volt mentes „puha” antiszemita nézetektől a 30-as években. A tanulmány különböző Bibó-válogatásokban is hozzáférhető és a Hanák Péter által szerkesztett Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus (Budapest, 1984) című kötetben is szerepel.