Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban (Budapest, 1963)

Barabás Jenő Kartográfiai módszer a néprajzban Közismert tény, hogy a népi kultúra anyaga térben erősen tagolt, szinte minden falu vagy tájegység ruházko­dása, szokásai, építkezése, művészi megnyilvánulásai stb. kisebb-nagyobb mértékben eltérnek környezetüktől. Kevésbé ismertek azonban a hasonló­ságokat, illetve eltéréseket létrehozó okok. A szerző művében elsősorban ezeket az okokat tisztázza, abból kiindulva, hogy a hasonlóságokból, illetve eltérésekből vissza lehet követ­keztetni olyan történeti, társadalmi folyamatokra, amelyekről a néprajzi anyagon kívül más források alig szól­nak. A szerző sorra veszi a népi kultúra differenciálódását és integrá­lódását formáló összes erőket — az anyagi javak termelésének szerepét, az osztálytagolódás hatását, a föld­rajzi környezet befolyását, az etnikum szerepét, az idő kérdését, a terjedés módját, a befogadó közösség reagálá­sát —, elemzésével kidolgozza a nép­rajzi térképező eljárás elvi alapjait, és megvilágítja az Európa-szerte igen élénk tempójú néprajzi atlaszmunká­latok értelmét és célját. A mű az etnográfia, nyelvtudo­mány, történettudomány, régészet, földrajz szakemberei mellett számot tart a muzeológusok, valamint a szak­tanárok és egyetemi hallgatók érdek­lődésére is. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next