Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban (Budapest, 1963)
Barabás Jenő Kartográfiai módszer a néprajzban Közismert tény, hogy a népi kultúra anyaga térben erősen tagolt, szinte minden falu vagy tájegység ruházkodása, szokásai, építkezése, művészi megnyilvánulásai stb. kisebb-nagyobb mértékben eltérnek környezetüktől. Kevésbé ismertek azonban a hasonlóságokat, illetve eltéréseket létrehozó okok. A szerző művében elsősorban ezeket az okokat tisztázza, abból kiindulva, hogy a hasonlóságokból, illetve eltérésekből vissza lehet következtetni olyan történeti, társadalmi folyamatokra, amelyekről a néprajzi anyagon kívül más források alig szólnak. A szerző sorra veszi a népi kultúra differenciálódását és integrálódását formáló összes erőket — az anyagi javak termelésének szerepét, az osztálytagolódás hatását, a földrajzi környezet befolyását, az etnikum szerepét, az idő kérdését, a terjedés módját, a befogadó közösség reagálását —, elemzésével kidolgozza a néprajzi térképező eljárás elvi alapjait, és megvilágítja az Európa-szerte igen élénk tempójú néprajzi atlaszmunkálatok értelmét és célját. A mű az etnográfia, nyelvtudomány, történettudomány, régészet, földrajz szakemberei mellett számot tart a muzeológusok, valamint a szaktanárok és egyetemi hallgatók érdeklődésére is. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST