Baránszky-Jób László: Arany lírai formanyelvének fejlődéstörténeti helye - Irodalomtörténeti füzetek 12. (Budapest, 1957)
I. Petőfi és Arany társadalom-szemléletmódja és ennek formanyelvi következményei
Másik ága volt a hitnek. Hogy: ne kapj a kincsen, a János pap országa: a tétlen jóléttel biztató ígéret, amelynek ürügyén mindenéből kivetkőztetik a magyart: Most is vannak, akik ilyen Hizlalóba vágynak: Kik előtt, a hashoz mérve, A haza sem drága, Vessük egybe ezzel Petőfi szatíráját, az Okatootáiá-1, meglepő Aranynál az a szinte pusztán gazdasági hang és amellett a jólét, a társadalmi reform, mint a kizsákmányolás eszköze. A szabadságharc kicsendüléséből sem hiányzik ez a józan gazdasági számvetés, mérlegelés, a Koldus-ének, amelyben, mint a Szegénylegények beszélgetésé ben, az ígéret és valóság mérlege: Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem, Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem. S a belső hibák miatt elveszett szabadságharcról: Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott. S a Fiamnak a Czakó sírjánéhoz hasonló társadalmi képsorozata, itt most a fia társadalomba illeszkedése aggódó mérlegeléséül: a védett gyermekség s a jövő, amelyet akkor még nem hiszi, hogy anyagi javakkal biztosíthat: „Mert szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, míg a sír rá nem leheli, Mindig tűrni és remélni kell! . . .” „S idegennek szolgálsz eszközül”, ,,... Majd, ha látod, érzed a nyomort, Melyet a becsület válla hord; Megtiporva az erényt, az észt, Míg a vétek irigységre készt S a butának sorsa földi éden:...” Ekkor, 1850-ben, kapcsolódik ez a kiszolgáltatottság a nemzeti elnyomatáshoz és kiszolgáltatottsághoz: „És, ha felnővén, tapasztalod, Hogy apáid földje nem honod ...” s a vallási vigasztalás igéje az elviselhetetlen helyzet magyarázó enyhítője: „Bújdosunk e földi téreken” (idézőjelben!) . . . „remélj, remélj egy jobb hazát!” — Se vallási vigaszok elé bocsátva, a melankolikus sóhaj: „Oh, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem ...” Összetett líra ez, forrásainak tartalmi megjelölésével... A Gondolatok a békekongresszus felől gazdag képsorozata a háború és béke kérdését a társadalmi egoizmus és kizsákmányolás tényeire vezeti vissza: