Baránszky-Jób László: Arany lírai formanyelvének fejlődéstörténeti helye - Irodalomtörténeti füzetek 12. (Budapest, 1957)
Bevezetés
zeng az utókornak. Történelmünk szakaszait szinte élesebben határolják el a lírikusok nevei, mint a politikusoké, nem beszélve az uralkodókról. Amit oly készségesen fogad el az irodalmi kritika és a nemzeti közvélemény Petőfiig, s amit azután később is nyomon követhetünk Vajda, Reviczky, Komjáthy, Ady, József Attila vonalán, annak elismerésétől Petőfi és Arany kapcsolatában közvélemény és szaktudomány egyaránt idegenkedik. Petőfi és Arany hangját, lírájuk hangját is — állandóan egymásmellettiségben s nem egymásutániságban kívánja szemlélni. Odáig megy ebben, hogy számon is kéri, megállt-e Arany, hu maradt-e a Petőfi-hang népi örökségéhez, ami azt jelentené, hogy a magyar lírának a szabadságharcot közvetlenül megelőző hangjához, pedig valójában nem ahhoz, hanem e kor eszmeiségéhez maradt hű, kellett hűnek maradnia. Kétségtelenül sok mindenféle való és látszat járul hozzá ahhoz a követeléshez, hogy Petőfinek és Aranynak egymás mellett kell haladniok. — Elsősorban a zenit szuggesztiója: az, hogy a Petőfi—Arany barátság két éve, 1847—1849-ig, ez a két év a századok óta szünetelő nemzeti történelmet jelenti s ennek képviselői a zenitet jelölve ikercsillagként Petőfi és Arany . .. Ez azután elfeledteti, hogy Arany pályáján még három évtized költői alkotás következik e két év után. Olyan költő életműve, aki rendkívüli érzékenységű a légköri viszonyok iránt. S ha hű marad önmagához, érződik, hogy milyen korviszonyok közepette az. Minden műve mindenkor nyílt tükrözéssel tárja fel épp a művészi objektiválás folyamatában fogantatását. S fokozottan így lesz, ha nincs összhang a környező társadalom és alkotója között. S azután, különös módon, a közvélemény szemében azért sem követheti Arany Petőfit, mert. Arany az „öregebb”. Valóban A helység kalapácsa és a János vitéz is könnyedebb hangú, mint Az elveszett alkotmány és a Toldi. De mégis e két utóbbi folytatása a népi realizmusnak: társadalmi-gazdasági szemlélet szempontjából s formanyelvi tekintetben is: korproblémák társadalmi-gazdasági síkon való realista ábrázolásának s milyen konkrét realizmusú nyelven. S mint Arany tudta talán csak: az egyszerűség leple alatt milyen gazdag, sokszoros kötésű szerkezetben. Arany nem Petőfi mellett lép fel, hanem Petőfi után s első lépéseiben is új fejlődési fokot jelentve. A két évnyi egymásmellettiségnek optikai csalódását kiegészíti, növeli, hogy Aranyt a közízlés epikusként kívánja a 6