Bárány Ferenc: A viharsarki munkásmozgalom az ellenforradalmi rendszer első évtizedében (Budapest, 1982)

Utószó

A könyv olvasása közben szembetűnhet, hogy az illegális kommunista tevékenységről a feltárt források szabta kereteken belül viszonylag nagy súllyal esik szó, noha a KMP-vel szervezeti kapcsolatban állók száma ebben a periódusban a legkiteijedtebb szervezkedés idején sem haladhatta meg a százat. A párttagok kis létszáma ellenére a KMP a Vihar­sarokban mégis jelentős politikai erőt képviselt. Időnként több ezer ipari munkás és szegényparaszt mozdult meg a párt hívó szavára. A kommunisták között találjuk a mun­kásmozgalom legkiemelkedőbb alakjait, a mozgalom igazi jövőjét képviselő kimagasló egyéniségeit. A kommunista mozgalom a viharsarki munkásmozgalom állandó elemét ké­pezte az ellenforradalmi rendszer első évtizedében a KMP tagjainak jelenléte révén, és úgy is, hogy a munkásmozgalom baloldalának jelentős része kommunistának tekintette magát. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy a KMP szervezői mindig találtak szervezkedésre kész mozgalmi embereket, s a felszabaduláskor ők alkották az MKP tagságának egyik jellegadó részét, számottevő forrását. Úgy véljük, okkal tettük, hogy a kommunista moz­galomról az illegális párttagok létszáma alapján indokoltnak tarthatónál bővebb terjede­lemben foglalkoztunk. A Viharsarok őrzi és ápolja mozgalmi hagyományait, amit a gazdag helytörténeti iro­dalom is tanúsít. A Békés és Csongrád megyei városi és községi monográfiák, megyei dokumentumkötetek, munkásmozgalom-történeti füzetek és más kiadványok nagy tö­mege nyújtott segítséget e könyv megírásához. Feltűnő azonban, hogy néhány jelentős mozgalomtörténeti kérdést az említett kiadványok megkerülnek, vagy csak részben vála­szolnak meg. Rendkívül vázlatos például a helyi szociáldemokrata vezetők politikai arcu­latának megrajzolása. A szerzők gyakran elbizonytalanodnak, amikor azt kellene megvála­­szolniok, hogy kik tartoztak a jobboldalhoz, vagy a centrumhoz. Sajnos, - szándékunk ellenére —, munkánk sem mentes teljesen ettől a hibától. Politikai minősítésekre csak a teljesen egyértelmű, adatokkal sokoldalúan bizonyítható esetekben tesz kísérletet. Az ideológiailag kevésbé képzett, gyakran változó politikai magatartásé vezetők esetében, különösen, ha megnyilatkozásaikról a kortársak emlékezetén kívül alig maradt nyom, meglehetősen nagy hibaszázalékkal lehet csak politikai minősítést adni. A viharsarki munkásság és agrárszegénység küzdelmének története ráirányítja figyel­münket a vidéki munkásmozgalom elé gördített súlyos akadályokra. Az intézményesült terror megfosztotta legális működési lehetőségétől a kommunista és a baloldali szociál­demokrata mozgalmat, a munkásosztály legális osztályszervezeteit pedig kiszolgáltatta a helyi hatóságok önkényének. A vidéki, így a viharsarki munkásmozgalom egyik fő jelleg­zetessége ebben a korszakban, hogy a helyi karhatalmi, közigazgatási szervek oly széles körű ellenőrzési és intézkedési joggal rendelkeztek, hogy saját kezdeményezésükre akár teljesen felszámolhatták a helyi munkásszervezeteket. Szegeden kívül a Viharsarokban alig akadt kivételes hely. A hatóságok önkényeskedését, amikor még a rendszer által felállított normákat is felrúgták, felülről alig mérsékelték, sőt erélyesebb fellépésre ösztönözték a helyi hatalmi, közigazgatási vezetőket. Többek között ezért is mutat oly változatos képet a szocialista munkásmozgalom területenként és időszakonként. Végezetül nyomatékkai szeretnénk hangsúlyozni, hogy a dühöngő terror és a remény­­vesztettség, a kiszolgáltatottság legsötétebb éveiben is nagyszerű munkásemberek, kom­munisták és szociáldemokraták hosszú sora folytatta a harcot, amely a XIX. század utolsó évtizedében szinte berobbant a Viharsarok és az ország politikai életébe. A történelmi 276

Next