Baranyai Erzsébet: Az írásbeli közlés gondolkodáslélektani vonásai. Tanulmányok (Budapest, 1959)
dr. Lénárt Edit: Változatok a gondolati folytonosság kifejezésében
az első példában az összekötő gondolat előfeltételnek, az utóbbiban inkább következménynek tűnik fel. Ha általánosabb szempontból nézzük az a) és b) típushoz tartozó összefüggéseket, azt látjuk, hogy azoknál az első tag a témát mintegy intonálja, a második pedig az elsőre reflektál, azt folytatja, például bővíti (ami bizonyos kor társadalmát jellemzi, az az ember és ember közötti ellentét), vagy meghatározza (a jobbágy rossz helyzete abból áll elő, hogy reggeltől vakulásig dolgozik), esetleg indokolja (a továbbtanulás annálfogva probléma, hogy a tanulók már az utolsó osztályt végzik). Ettől a szerkezettől eltér a c) típus. Itt a tagok egymással felcserélhetők, anélkül, hogy szerepük az összefüggésben megmásulna, minthogy ez az összefüggés abból adódik, hogy mindkét tag egyféle vagy legalábbis összemérhető relációban áll egy harmadik gondolattal. 2. Kapcsolás az összetartozásnak nyelvi eszközzel való jelzésével Ha az 1. pontban tárgyalt esetekben az összefüggés közvetlenül nyilatkozott meg a tartalomban magában, a gondolatok szoros illeszkedésével, bizonyos minták szerinti elrendezésével, akkor most olyan esetekről lesz szó, amelyekben a közlő szükségesnek tartja, hogy sajátos nyelvi elemek segítségével az összefüggés tányéré még külön is rámutasson. Ez esetekben az összefüggés felfogása nem csupán a jelentések benső kapcsolatából adódik, hanem még egy formai körülményből is : a gondolat úgy folyik tovább, hogy a közlő egy pillanatra megáll és mégegyszer visszamutat az éppen túlhaladott tárgyra vagy történésre, amelyről még további mondanivalója is van. Ez a visszamutatás meglehetősen semleges hangú szokott lenni. Eszközei a mutató- és vonatkozó névmások és egyes viszonyszók. A kapcsolatot jelző szó pszichológiai — nem nyelvtani —funkciója ezekben az esetekben abban áll, hogy egy előző jelentésegyüttes egy részletét mintegy felnagyítva az előtérbe helyezi vagy ott megtartja azért, hogy ez a részlet azután egy újabb jelentésegyüttesbe kerüljön bele. Ezt az előtérbe helyezést szolgálja az illető jelentés valóságos, szó szerinti ismétlése, vagy pedig az ismétlésnek rámutatással való kombinálása, pl. A növény életéhez szükséges a jó porhanyós föld. A jó porhányás földet csak úgy tudjuk elérni. . . ... a legnagyobb irodalmi csoport a „népies baloldal” volt. Ehhez a csoporthoz tartozott József Attila. 226