Bárczi Géza - Benkő Loránd: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Nyelvészeti tanulmányok (Budapest, 1956)
Magyar nyelv
513 nem érzi szövegében dissszonánsnak a kifejezést, vagy éppen ezt az életből vett disszonanciát keresi vele (Néhai Vajda János. 1908.): „Akkor is úgy volt, frász törhette ki | A dal és szépség nyugtalan magyarját. . ”. A kalamajka szó tolvajszótárból nem ismeretes, de kétségtelenül argójellegű. Z. Zolnay Vilmos (A kártya tört. 1928.) idézi ’zavar, veszekedés’ jelentéssel. (Köznyelvi előfordulásaira és eredetére 1. Веке: Nyr. LXVTII, 50). Megvan a MTsz.-ban is. Már Csokonai használja, de más értelemben (1. alább). Ady az új magyar Sión énekeibe fűzi (1912., ÖV. 978), expresszív szándékkal: „Hajszás sereg volt a mi seregünk, . . . | Előttünk és utánunk kalamajka”. Ricsaj szavunk ’zaj, lárma, lumpolás’ jelentéssel 1917-ben jelentkezik a jassz-szótárakban (Kabdebó). Tájnyelvi adatunk már 1887-ből van rá (MTsz.). А XX. század elején már köznyelvi, familiáris szavunk volt. Balassa (1940.) regisztrálja. Ady mély értelmű politikai igét farag belőle, a „percemberkék dáridóját”, a régi Magyarország „hittelen”, „bolondját járó” világát jellemezve vele, egy boldog magyar jövő reményében: „Ez a ricsaj majd dallá simul át” (1914., ÖV. 574). Mintha Madách-reminiszcencia lenne, a 2138-ik soré: „(A Marseillaise dallama hallik.) Oh hallom, hallom a jövő dalát”. — A ricsaj szót József Attila és Radnóti Miklós is használja (1. alább). 2. Arany János két olyan szót használt, amelyek régen megvoltak nyelvünkben, mielőtt még jassz-szavaknak nyilvánították őket. Az egyik a gugyi ’pálinka’, amelyet 1899-ben közölt C'sefkó Gyula a bajai diáknyelvből (Nyr. XXVHI, 477). Jenő és Vető tolvajszótára (1900.) gugyista alakban ismeri, ’vásári tolvaj, aki altató ital segítségével szedi rá az embereket’ jelentéssel. Tájnyelvi szó (Tsz.). Arany hozta be az irodalomba, az „Elveszett alkotmány” hexametereiben (1845., ÖM. IV, 102): „Szép szilvóriumok föleresztve színes faolajjal, | Végre az úgy nevezett gugyiaknak egész perepútya”. — Aranynak kedvenc szava lett az expresszív-humoros gugyi, mert a Bolond Istók-ban (I860., I. 51.) ismét használja: „. . . az a pohár Gugyi, mely (mint képzelte) rája vár”. A „Jóka ördögé”-ben (1851„ ÖM. IV, 294) a szónak továbbképzett alakja szerepel, ’kocsma’ jelentéssel: „Áldomásra mennek egy rósz gugyoriba”. Jókainál is megvan a szó (1. alább). A tütü ugyanebbe a kategóriába tartozik: komikus eposz írója kapvakaphat rajta. Áz „Elveszett alkotmány” hatodik énekében (ÖM. IV, 122) olvasható ez a hősi vers: „Kortesi gégékkel tütükélvén ménesi nektárt. . A tütükél népiességénél fogva ad ellentétet a fenséges-utánzathoz, a nektár választékosságával üt el a gúnyoros szavaktól. A tütü bekerült ’pálinka’ jelentéssel Szirmay tolvajszótárába (1924.). De már CzF. (1872.) regisztrálja. A tájnyelvekben igen elterjedt (MTsz.). Arany megelőzi a szótározásokat. 1845 után is használja a szót, a „Szentivánéji álom” fordításában (ÖM. VI, 24): „ha tütüzget holmi vén anyó”. Hasonlóképpen az Aristophanes-ben (ÖM. VT!, 191): „Midőn tütüt kértél tőlem, megértél s innod adtam”. (Vö. még: Kelemen József: MNy. XXIX, 217; Веке: Nyr. LXXV, 55). 3. Boldizsár Iván „Szerelmes levél” című novellájában (Csillag 1955: 43) ezt a mondatot olvassuk: „Czövek Imre végigtapogatta kabátját, nadrágját, mint negyvenháromban a csendőrnyomozó a hipi,s-nél”. Ez a rotwelsch eredetű tolvajszó stílszerűen és környezetábrázolóan illik a témához. Először ’motozás’ értelemben jelentkezik a Rendőrség szótárában (1911.). 4. Csokonai (Dorottya IV.) adja a kalamajka szó első előfordulását (1. föntebb Adynál is): „Ritka oly szobalyány, frizérozó s dajka, Hogy ne jutott 33 Pais-Emlékböny'