Bárczi Géza - Benkő Loránd: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Nyelvészeti tanulmányok (Budapest, 1956)
Magyar nyelv
514 volna néki kalamajka'’. — Веке (Nyr. LXXV, 311) közli Csokonai jegyzetét, amely szerint a kalamajka ’szőrből való fényes matéria, mentebélés’ volna. Csokonai itt, úgy látszik, a kacabajka ’női kabát’ szót cseréli föl a kalamajka (eredetileg ’kolomeai tánc’) szóval. Egyike legrégibb tolvajszavainknaka kanafória ’akasztófa’ (1782-ből, Simái Ödön: Nyr. XXXII, 399). Van más jelentése is; ha homonim, akkor is argotikus kifejezés, Csokonai Dorottyájában (vö. Baranyai Zoltán: Nyr. XXXIV, 436): „hozzanak elő máslás-butelliát, Készitsék a zsidók a kanafóriát”. A kanafória jelentése itt: ’gyanta’, tréfás átvitellel: ’bor’ (Tolnai Vilmos: Nyr. XXIX, 86). A két kanafória eredetének és találkozásának kérdésére itt nem terjeszkedhetem ki. 5. Déry Tibor a mai életet ábrázolja. Nem beszéltetheti személyeit, csak azokkal a szavakkal, amelyeket használnak. A Talpsímogató című egyfölvonásosának (Csillag 1954. ápr.) szereplői így beszélnek, élethűen: Köpd ki! = ’mondd meg, áruld el nekem’. A jasszban (Jenő—Vető 1900.) még németül: spuken ’vallani’. Az újabb jassz-szótárakban: köpni ’vallani’. (Megvan a német és a francia argóban is.) — Egy másik ilyen argó-szó ugyanott, ebben a mondatban: „Kati leégette, mikor udvarolni akart neki”. A leégetni, brennölni ’kifizetni’ (itt: ’elutasítani’) 1900 óta szerepel a jassz-szótárakban. — Továbbá ugyanott: „Ez a vén spiné hogy kerül ide?” (1. alább, Veres Péternél is.) Közismert argó-szó, először VELLEDiTSnél (MNy. XIII, 60): ’asszony’. Déry Tibor egy forgatókönyvében (Csillag 1953: 1089, 1094), amelynek cselekménye a pesti kültelkeken játszik, a következő argó-szavakat használja: „csikkeket gyűjt” (’szivarvégeket’, vö. Nyr. LXXVIII, 90); „suhancok snúroznak” (’pénzdobó játék’), nincs szótározva; poci ’cipő’, nincs szótározva, de közismert argó-jelenség, játszi szótagcsere, amit az angolban „back-slang”nek neveznek. 6. Hollós Korvin Lajos Győzelem című novellájában (Csillag 1954: 1024) többször is használja a melós megnevezést munkás helyett. A héber-rotwelsch eredetű szó ebben a magyaros formájában először 1924-ben van szótározva (Szirmay). Ma már általános a használata, de még érzik rajta — és éppen ez ad neki színt —,hogy nem hivatalos szó, hanem pongyola, argó-szó. 7. Jókai „Rákóczy fia” (1892.) című regényének 18. és 19. fejezetében szerepel а XVIII. századi bécsi alvilág tolvajnyelvének számos szava — gcnffolni, trittling, félkézkalmár, báró —, amelyek ma a magyar tolvajszótárakból ismertek. Jókainak akkor még nem lehetett tudomása róla, hogy nálunk is élnek ... Az „És mégis mozog a föld” első fejezetében Jókai ezt írja: ,,Ougyi valamely szeszes italnak a neve” (vö. Bárczi: MNy. XXVII, 241). Agugyi-t Arany is használja (1. föntebb). — Szerepel Jókainál (Kárpáthy Zoltán. 1854. II, 5. fej.) az elcsakliz ige. (Használja Tömörkény is, 1. alább.) Jelentése ’csereberél’. Első tájnyelvi adata (Nógrád m., Kassa vid.) 1876-ból (MTsz.). CzF. nem ismeri. Az EtSz. héber eredetű német szóból való származtatását Kniezsa elfogadja (SzlJöv. 60). Erre itt nem terjeszkedhetem ki, csak legyen szabad a szó rotwelsch és jassz (1924.) szótározottságára utalnom. 8. József Attila, a peremvárosok hangulatának költőiesítője, a falazni tolvajszót (először Béldy: Nyr. XXVI, 212: falat csinálni ’az áldozat és a figyelő közé állni, hogy a tolvaj eltakartan lophasson’) irodalmi szóként, erkölcsi pátosszal használja Emberek című versében (1934. ÖM. II, 132): „Csak öntudatlan falazunk a gaznak, Kik dölyffel hisszük magunkat igaznak”.