Bárczi Géza - Benkő Loránd: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Nyelvészeti tanulmányok (Budapest, 1956)
Magyar nyelv
516 16. Radnóti Miklós két jassznak szótározott, de azóta már köznyelvi szót használ: a ricsaj és a duma szót. A ricsaj-1 — stílszerűen — Páris című versében (1943.) használja, éppen az utolsó sorban (Tajtékos ég 1946. 82): „Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen | ricsajban úszhatott a hold alatt Noé”. Ady és József Attila megelőzték Radnótit a disszonáns ricsaj szó alkalmazásában. — A duma előfordulására Tolnai Gábor cikke (Csillag 1955: 161) hívta föl a figyelmet, utalva arra, hogy Radnóti költészetében Szegeden „a pesti dumák után fölcsendül a népnyelv” (Lábadozó szél. Szeged, 1933. 15): ,,[a szeretőm] ... ő tudja, mikor | keveredtek réti szavaim közé | a pesti dumák; mint a tölcséres | vihar, hogy hízott a nyelvem és | ropogott s hogy vitte versekbe | szerte a lábadozó szél!” A duma itt tehát nyelvesztétikai terminus. Nem érdektelen, hogy a pesti dumák pejoratív megjelölés maga is „réti” szóval történik. A duma, dumál ugyanis eredetileg tájszó, bár följegyzése (Zentárói) csak 1909-ben történik meg: dumál ’beszél, karattyol’ (Nyr. XXXVTII, 377), míg a jassz-szótárak már 1900-ban ismerik. Az idegen nyelv beszélését jelentő ige az átvevő nyelvben könnyen válik pejoratívvá ... Erre számtalan példa van. (A duma eredetére vö. Kniezsa, SzlJövsz. 628). A magyar cigányból 1877 óta ismeretes. 17. Sántha Ferenc „Objektív nehézségek” című novellájában (Csillag 1955: 1565) a munkások szaki-nak szólítják egymást, a valósághoz híven. Ez a szaki még nincs szótározva. A hivatalos szaktárs hozzáidomulása az argó nyelvi formájához. 18. Szabó Lőrinc Villon-fordításában (Nagy Testamentum. 1944. 110) olvasható: „a sok szajré mind mire megy”. A jiddisch-rotwelsch eredetű szajré ’lopott tárgy’ 1900 óta ismeretes a jassz-szótárakban. — Uo.: „szólítsd rútul a baleket”. A balek 1782-től 1939-ig szerepel a tolvaj-szótárakban. 19. Thurzó Gábor „Amerre dől a fa” című, 1932-ben játszódó novellájában (Csillag 1955: 160) a főszereplő mondja: „Az ilyen zsidólányok fiatalon legtöbbször klasszak”. Az élet nyelvét tükrözi az író, mikor — egyébként ellenszenves — hősét argó-szavakkal beszélteti. A klassz először Szirmay szótárában (1924.) bukkan föl: klassz ’jó!, szép!’. A latin klasszikus, klasszis (utóbbi a sportban is!) lerövidülése. Vö. a német familiáris nyelvben: klassisch ’grossartig’; az angol slangben: no class ’gyönge minőségű’, classy ’finom, príma’. — Szerepelnek még a novellában a következő argó-szavak: duma (itt: ’prédikáció’), zrí ’zaj’ (Velledits: MNy. XIII, 60), muris ’mulatságos’ (1. föntebb, Adynál). 20. Tömörkény István most megjelent ismeretlen novellájában (Szombat este: Tiszatáj 1955: 146) írta: „jobban tud kurizálni, azért aztán minden kislányt elcsakliz az orra elül”. A szó évtizedek óta familiáris köznyelvi. Tömörkény innen vehette, bár a hozzá közel álló makói nyelvjárásban is van egy elsakliz ’dugva ellop’ szó (Nyr. XLII, 188; vö. föntebb, Jókaival kapcsolatban). 21. Vas István bilingvis Villon-kiadása (Officina 1940. 107) jassz-szóval adja vissza, helyes érzékkel, a XV. századi, argó-szavakat kedvelő francia költő pion ’részeges’ szavát. A pion eredetileg ’gyalogos’-t jelentett, de a pier ’inni’ családjába került (Datjzat, Les argots 70). Vas Istvánnál: „. . . jobb piás nála sose vót, Korán és későn ivott a derék”. A piás ’részeges’ először Kabdebó szótárában (1917.). Eredetéről más alkalommal szeretnék szólni. — Vas Istvánnak ugyanebben a fordításában szerepel a guba szó is, ’pénz’ értelemben (vö. MNy. XLIX, 100).